14.

A patak partján, a Virágok-völgyénél.
Olivia jön.

Olivia: Mit bánom én, ha tiltják! Akkor is megkeresem Cleot! Ha kell, még a gonosz birodalmán is átkelek. (elgondolkodik) Bár… kicsit félek, de tudom, hogy a többiek nem egyeznének bele a dologba.
(hirtelen megszólalnak a fák)
Fa1: Csak nem szökni próbálsz?
Olivia: Nem, dehogy!
Fa2: És mibe nem egyeznének bele a többiek?
Olivia: Tudjátok mit? Semmi közötök hozzá! Hagyjatok békém!
Fa1: Nem szeretnénk bántani, csak hallottuk, hogy valaki erre felé siet… és gondoltuk, hogy segíthetnénk neki.
Fa2: De nem gondoltam volna, hogy pont te szaladsz erre. Mond hát el mi ez a nagy sietség?
Olivia: Nagyon nehéz lenne most hirtelen megfogalmaznom… a lényeg, hogy Cleo már több mint két napja nem jött haza.
Fa2: A hercegnő? Ez meg hogy lehet?
Fa1: Csak nem a túloldalon van?
Olivia: Sajnos nagy az esélye annak, hogy Lionellel szöktek át. Az a legnagyobb baj, hogy Lionel holttestét nem rég találták meg és Cleo-ról szó sem esett… tudjátok, nagyon féltem. Ő az egyetlen olyan személy, aki szívesen meghallgat, bármiről legyen is szó…
(Ophelia jön)
Ophelia: Olivia! Olivia!
Olivia: Ophelia? Hát ő meg mit keres itt?
Ophelia: Már azt hittem, hogy elmentél… csak azt akarom mondani, hogy én is veled szeretnék menni.
Olivia: De mégis hová?
Ophelia: Hát Cleo után. Vagy talán te nem ezért jöttél ide?
Olivia: Igen, de egyedül szeretnék menni.
Ophelia: Nem teheted ezt velünk! Különben is, nagyon féltünk. Lehet, hogy te nem vetted észre, de Hermia és többiek… szóval ők is aggódnak miattad.
Fa1: Ophelia! Miért nem hagyod, hogy Olivia döntsön?
Fa2: Később majd talán rájön, hogy milyen fontosak az igaz barátok.
Olivia: Én igen is tudom, hiszen Cleo nekem az.
Fa2: Igen, ezt értem, de Cleo is ezt gondolja rólad? Szerintem Cleonak mindenki egyformán barátja, hisz ő a mi hercegnőnk.
Olivia: (elgondolkodik) Én… na, jó! Legyen. Velem jöhetsz, de csak akkor, ha a többieknek nem szólsz erről egy szót sem.
Ophelia: (megöleli Oliviát) Megígérem. (mindketten el)

Vége az első résznek!