2.

Terem Carmen palotájában.
Carmen és Diana jön, vitatkoznak.

Diana: Hát rendben… Legyen, ahogy te akarod, de remélem, tudod, hogy a lányod nem mehet hozzá holmi szafírhoz! Ezt teljességgel ellenzem!
(közben Cleo hallgatózik, Carmen és Diana tovább vitatkoznak)
Carmen: De én nem mondhatok nemet a lányomnak! Te ezt nem értheted! A lányom most az egyszer az életében szerelmes és épp most tagadnám meg tőle ezt az érzést, hisz már felnőtt és azt tesz, amit akar!
Cleo: (gondolja) Vajon miért tegezik egymást, hisz a szemünk előtt anyám nem tegezte le az Úrnőnket. Komolyan mondom, ezt már nem nagyon értem.
Diana: Gondolj bele! Milyen gyermekei lennének Cleonak egy szafírtól! Ez felháborító!
Carmen: Talán igazad van. Nem kellene megengednem neki, hisz ma estétől ő lesz az új királynő és nem szeretném, ha szégyenkezne Lionel miatt!
Cleo: (közbeszól) Ez nem igaz! Eszembe se jutna olyan dolog, hogy én Lionel miatt szégyenkezzek! Tudd meg anyám, hogy én nagyon szeretem őt! (sírva és idegesen mondja ezt)
Carmen: (odamegy Cleohoz és megöleli őt) Jaj, kislányom! Egyetlen reményem! Én nem úgy értette, de…
Cleo: Ne mondd ezt! Legalább most ne hazudj a szemembe! Tudom, miben sántikáltok…
Diana: Hogy beszélhetsz vissza így édesanyádnak és főleg nekem! Szemtelen kölyke! Majd én megtanítom neked a jó modort! (odamegy Cleohoz és megüti, Cleo elrohan) (Carmenhoz) Látod mi lett a te szófogadó kislánykádból! Egy átok! És még őt akarod kinevezni utódodnak a trónra!
Carmen: De én csak…
Diana: Egy szót se többet! Veled végeztem!
(Diana el)
Carmen: Jaj, édes Cleo-m! Remélem nem haragudtál meg rám…
(Carmen el)

Első rész /1.

A Virágok-völgyénél a patak mellett.
Lionel pánsípon játszik, a nimfák és Cleo pedig táncolnak.

Lionel: (énekel) Csodálatos nap virradt ránk, hisz Cleo tizenhat lesz már. Örvendjünk és vigadjunk, ropja a mi lábunk. Meg ne álljunk másnapig…
Linette: Már el is felejtetted? Hmm?
Lionel: Pedig tudtam ám… Csak hát tudjátok Cleo annyira szép, hogy még a szöveget is elfelejtettem miatta. (rámosolyog Cleora)
Cleo: Jaj, Lionel! Tudom, ám mire gondolsz… Én is szeretlek.
( Lionel és Cleo megcsókolják egymást.)
Ophelia: Hát nem romantikus? Kár, hogy nimfa vagyok, mert ha nem lennék az, akkor tuti, hogy én is csak a szerelmet keresném ezen a világon…
Heléna: Jaj, ne csináld már Ophelia! Inkább örülj annak, hogy nimfa vagy, mert legalább nem kell azon gondolkodnod, hogy például mit vegyél fel másnapra vagy például azon, hogy miért van éjszaka és nappal.
Ophelia: Igazad van Heléna! Talán tényleg jobb nimfának lenni…
Cleo: (közbeszól) Ne mondjatok ilyet… Higgyétek el, néha én sem szeretnék szívesen ember lenni…
Heléna: Mi sem gondoltuk ezt komolyan, hisz te vagy az egyik legjobb barátnőnk. Sose akarnánk megbántani. De erről most ne beszéljünk, mert jön Diana úrnőnk…
(Diana jön)
Diana: Jó reggelt ifjak! Jó reggelt!
Nimfák, Cleo és Lionel: Jó reggelt önnek is Diana Úrnő!
Diana: (Cleohoz) És te, Cleo? Hogy érzed magad a tizenhatodik születésnapod reggelén, hisz már nagylány lettél.
(Carmen jön)
Carmen: (közbeszól) Úgy bizony, ahogy mondja Úrnőm! Nagylány.
Cleo: Anyám! (odafut és megöleli anyját) Hogyhogy ilyen korán keltél fel, hisz neked még pihenned kellene! Már öreg vagy ahhoz, hogy pihenés nélkül járd az erdőt…
Carmen: Ne aggódj kicsim! Hisz ha én nem leszek, akkor majd neked kell gondoskodnod erről az erdőről Diana úrnőnk segítségével.
(a nimfák és Lionel türelmesen figyelnek)
Cleo: De én…
Diana: Úgy bizony, hisz már nem állsz messze attól, hogy megkoronázzanak az erdő királynéjává. Mivel hamarosan –ha jól tudom-, ma este fogod betölteni a tizenhatot és akkor már törvényesen is az erdő királynéja lehetsz, ha persze te is akarod.
Cleo: Igaza van Úrnőm, de én még úgy érzem, hogy nem állok készen erre az eseményre, de ha mégis megtenném, akkor azt csakis anyámért és az erdő lakóiért tenném.
( Lionel közbeszól, megmentve ezzel Cleot)
Lionel: Mindenben igaza van Felségeteknek, de Cleo még tényleg nem áll készen arra, hogy királynévá koronázzák. És… És még feleségül is szeretném venni.
Diana: Ifjú Lionel! Úgy tudom, hogy nem ezt tanították neked a szüleid, hogy mások szavába belevágj!
Lionel: Igenis úrnőm, de…
Diana: Lionel, még nem fejeztem be! Egyszerűen csak annyi, hogy az esküvőt sem kell még siettetni, hisz ha jól tudom te jóval idősebb vagy Cleo-nál! Pontosabban nyolc évvel. De ha tanulsz abból, hogy nem vágsz bele más beszélgetésébe, akkor talán még ezt a kis korkülönbséget is elnézem nektek. Most már befejeztem. Beszélhetsz.
Lionel: Köszönöm úrnőm! Igazából nincs semmi mondanivalóm ezzel kapcsolatban. (visszamegy a nimfákhoz)
Diana: Ezt már szeretem! (Carmenhoz) Ideje lenne, hogy visszafáradjunk méltó helyünkre… (suttogva, Carmenhoz)Szeretnék négyszemközt beszélni veled.
Carmen: Igen is, Úrnőm!
(Carmen és Diana el)
Cleo: Mi ütött mindenkibe, hogy így viselkednek? Remélem, hogy nem a születésnapom oka ez is.
Hermia, Olivia: Hogy érted, hogy ez is?
Cleo: Nem értem sehogy se, csak van egy olyan érzésem, hogy valamit titkolnak előlem. Nemcsak anyám, hanem Diana úrnőnk is…
Ophelia: Az lehetetlen! Hisz akkor megszegnék az erdő törvényét, ami kimondja, hogy az uralkodó mindent osszon meg az alattvalóival.
Cleo: Értem, értem, de mi van, ha mégis titkolnak valamit… Hisz, tudjuk, hogy ez egy varázserdő és itt bármi megeshet. A legjobb az lesz, ha elmegyek és kihallgatom őket.
Lionel: Biztos vagy benne? Tudod, mostanában nagyon féltelek. Főleg most, hogy ezen az éjszakán, amikor telihold lesz, be fogod tölteni a tizenhatodik életévedet.
Cleo: Tudom, de ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. Ne próbáljatok megállítani. Tudom, mit teszek. Bízzatok bennem!
Lionel: Hát jó! Legyen, de vigyázz magadra!
Cleo: Ígérem, kedves! (megsimogatja Lionel arcát)
(Cleo el)

Sziasztok!

Ez életem legelső blogja, melynek elkészítésében a barátnőm segédkezett.
Először is a történetről: Szó van benne tündérekről, kapzsiságról, szerelemről, barátságról, bonyodalmakról...
Elgondolásaim szerint, hetente tennék fel egy-két fejezetet. De ez még addig alakulhat. Várom az építő kritikákat. A megszokott színdarabok stílusában fogom írni a történetet. (Pl.: Shakespeare)
Ezt a Shakespeare-s dolgot remélem nem úgy fogjátok érteni, hogy úgy fogalmazok, mint ő. Szerintem szerethető ez a kis történet, csak fantázia kérdése az egész.