14.

Erdei tisztás.

A tündérek harcolnak, Cleo és Phoenix jön.

Cleo: (Phoenixhez) Ez az anyám! De mit keres itt?

(A tisztás közepére rohan, Carmen és Lionel közé áll.)

Anyám, Lionel! Mondjátok, mire jó ez!?

Carmen: Hát… Várjunk csak, az előbb azt mondtad, hogy Lionel? De hát hogy lehet ez? Hisz Lionel halott.

Cleo: Nem, anyám. Én is nemrég tudtam meg. És éppen itt áll előtted.

Carmen: (Lionelhez) Én ezt el sem hiszem, hisz én mindig fiamként szerettelek, és annyira örültem volna neki, ha te és Cleo összeházasodtok. Lehet, hogy itt a nagy alkalom. (Cleohoz) De ki ez a fiatalember itt melletted? Csak nem…?

Cleo: Bocsáss meg. Ő itt Phoenix és neki köszönhetem, hogy élek. Sokat jelentene nekem, vagyis nekünk, ha áldásodat adnád a házasságunkra.

Carmen: Nem akarok ellenetek irányulni és nagyon örülök, hogy megismerhettem az ifjú Phoenixet, de…

Cleo: Akkor beleegyezel? (Carmen bólint) Nagyon szépen köszönöm! (mindenkihez)És most szeretnénk valami fontosat mondani. Szerintem a lelke mélyén mindenki ezt gondolja… Arra még senki se gondolt az elmúlt -nem tudom hány- száz év alatt, hogy ezt a két birodalmat együtt is lehetne kormányozni?

Phoenix: Igaza van Cleo-nak… Miért nem egyesül ez a két birodalom? Semmi oka sincs annak, hogy itt háborúzzatok. (Közben megérkeznek a nimfák és átölelik Cleo-t.)

Carmen: (odamegy Lionelhez és kezet fog vele) Talán igaza van a lányomnak. Remélem, bízhatok benned.

Lionel: (Carmen-hoz) Most már biztos. Rájöttem, hogy a békülés az egyetlen kiút.

Cleo: (Carmen-hoz) Anyám! Szeretném, ha visszavennéd tőlem a koronát. Még egyelőre nem szeretném ezt a hatalmas uradalmat irányítani. Kérlek, vedd vissza tőlem, hisz te is tudod, hogy még fiatal vagyok hozzá.

Carmen: Meglehet. Biztos ezt akarod? Ugyanis a hagyomány, az hagyomány és nem nagyon szeretném megszegni.

Cleo: Tudom, hogy mit jelent ez neked. És ígérem, ha eljön az ideje, akkor majd visszakérem a koronámat. (Carmen megöleli Cleo-t, közben a tündérek is kezet fognak egymással.)

Metta!

13.

Erdei tisztás.

Lionel és katona jön.

Lionel: Tudod, néha már nagyon szeretném, hogy vége legyen ennek az egész színjátéknak. Ezt már nem bírom tovább. Most ezek miatt még Cleo-t is elvesztettem.

Katona: De uram! Maga a nagy Curio a fia. Ne legyen ennyire maga alatt. Mindennek eljön majd a maga ideje.

Lionel: Remélem is. Az az igazság, hogy már nehezen viselem ezt a szerepet. Nehéz Curioként irányítani ezt a birodalmat, de másoknak azt kell látniuk, hogy Curio él és virul… (Carmen jön)

(Carmen-hoz) Nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem Althea volt királynőjét?

Carmen: Figyelmeztetlek Curio… Jól válogasd meg a szavaid, mert a végén még nagyon megbánod! Most pedig megbosszulom azt, amit a lányommal és a birodalmammal tettél.

Lionel: Csak nem háborúzni akarsz?

Carmen: De, bizony! Te kényszerítettél rá. A seregem már készen áll a harcra.

Lionel: (gúnyosan mondja) A sereged? Miféle sereged?

(Különféle árnyak jönnek elő a fák rejtekeiből.)

Lionel: Hát így állunk! Akkor az én seregem is készen áll! (Katonák, gonosz tündérek, vadállatok jönnek és odaállnak Lionel mellé, majd elkezdenek harcolni.)

(Cleo és Phoenix jön.)

Cleo: Mi ez a nagy hangzavar?

Phoenix: Azt hiszem, az erdő tisztása felől jön.

Cleo: Olyan, mintha valaki háborúzna. Kérlek, siessünk. A legrosszabbtól tartok. (mindketten el)

Lionel: Hát így állunk! Akkor az én seregem is készen áll! (Katonák, gonosz tündérek, vadállatok jönnek és odaállnak Lionel mellé, majd elkezdenek harcolni.)

(Cleo és Phoenix jön.)

Cleo: Mi ez a nagy hangzavar?

Phoenix: Azt hiszem, az erdő tisztása felől jön.

Cleo: Olyan, mintha valaki háborúzna. Kérlek, siessünk. A legrosszabbtól tartok. (mindketten el)

12.

Virágok-völgye.

Carmen jön.

Carmen: El sem tudom képzelni, hogy idáig süllyedtem… A tervem nem veszélytelen, de a lányomért mindent megteszek. Most indulok és megkeresem Cleo-t. És ha közben összefutnék Curio-val… akkor nem kímélem őt. Végzek vele. (átlépi a határt)

11.

Carmen palotája.

Carmen, a nimfák és a tündérek jönnek.

Carmen: Szóval Curio és Cleo frigyre léptek…

Olivia: Ez igazából nem így van, mert Cleo elszökött…

Ophelia: Igen. Azt hiszem, Phoenixszel.

Carmen: Álljunk csak meg egy szóra. Ki az a Phoenix?

Ophelia: Ez egy hosszú történet, de az a lényeg, hogy Cleo szereti őt.

Carmen: Szóval ő is tündér?

Olivia: Igen. Vagyis nem, mert csak félig az. Inkább azt mondanám, hogy olyan, mint Cleo.

Linette: Bocs, ha beleszólók, de ti honnan tudjátok ezeket?

Olivia: Hát…

Heléna: Igen, honnan?

Hermia: Ne kérdezzetek már annyit! Most akarják elmondani.

Olivia: Na szóval… elmentünk Cleo után és…

Hermia, Heléna és Linette: Hogy mi!?

Heléna: Legalább helyes az a Phoenix?

Ophelia: Hogy lehetsz ilyen Heléna! Cleo nem rég vesztette el Lionelt és most…

Olivia: Most szüksége van valakire, aki mellette áll.

Carmen: Az lesz most a helyes, ha én magatokra hagylak. Beszélgessetek csak nyugodtan. (el)

Linette: És azt nem tudjátok véletlenül, hogy hol van Cleo? Most már nekünk is nagyon hiányzik.

Hermia: És az erdő nem nagyon boldogul nélküle.

Olivia: Nem nagyon tudunk mit csinálni, mert sajnos nem tudjuk, hogy most hol van.

Heléna: Akkor várjunk türelemmel és reménykedjünk, hogy szerencsésen előkerül majd. (mind el)

10.

Lumiere fogadója.

Lionel és katona jön.

Morris: Jó reggelt Felség! Mit keres itt, ahol még a madár se jár?

Lionel: Igazából két tündért keresek.

Morris: Tündérek? Itt, az én fogadómban? Az lehetetlen. Itt csakis halandók vigadoznak.

Lionel: Biztos ebben?

Morris: Biztos, uram.

Lionel: Rendben, de addig is elidőznénk itt egy kicsit, ha nem gond.

Morris: Hogyan lenne! Foglaljanak helyet. Mivel szolgálhatok?

Lionel: A legjobbal.

(Cleo és Phoenix jön és leülnek reggelizni)

Morris: Babette! Annak a két úrnak vigyél a legjobb sörünkből.

Babette: Máris megyek.

Parancsoljanak uraim. Ez a legjobb.

Lionel: Maga egyszerűen csodálatos! Hogyhogy ilyen mocskos fogadóban dolgozik? Én ajánlhatnék magának egy jó munkát a palotámban. Például lehetne az ÉN szobalányom. Mit szól hozzá?

Babette: Hát nem is tudom, uram… Nekem itt is jó. Higgye el.

Katona: (odasúgja Babette-nek) Lehet, hogy ön nem tudja, de az én uram nagyon szereti a szép lányokat.

Babette: (katonának) Hát azt meghiszem. (Lionelnek) Majd még meggondolom, de köszönöm. (el)

Lionel: Láttad ezt a szépséget? Egyszerűen csodás! De előbb meg kell találnunk Cleo-t. (felemeli a korsót és koccintanak) Egészségünkre!

Katona: Egészségünkre, uram!

Morris: Jó reggelt!

Cleo: Jó reggelt!

Morris: Hogyan aludtak ma éjjel?

Cleo és Phoenix: (összenéznek) Csodásan.

Morris: Örülök neki, akkor máris hozom a reggelijüket. (el)

Phoenix: Köszönjük. Cleo, tudom, hogy most idiótának fogsz nézni, de az az igazság, hogy Lionel nem halt meg.

Cleo: Hogy micsoda?! Az én Lionelem él? Ezt el se hiszem! És ez biztos?

Phoenix: Ez már biztos. Sajnos.

Cleo: Hogy érted azt, hogy sajnos? Talán nem örülsz neki?

Phoenix: Az igazat megvallva… nem.

Cleo: Hogy lehetsz ilyen?

Morris: A reggelijük.

Cleo: Köszönjük.

Phoenix: Cleo! Lionel nem az, akinek látszik. Lionel ugyanazt akarja elérni, mint az apja, Curio.

Cleo: Bocsáss meg, de nem hiszek neked. De akkor ki halt meg, ha nem Lionel?

Phoenix: Hát Curio.

Cleo: Az lehetetlen, hisz életben van.

Phoenix: Igazából ő… ő Lionel. Emlékszel arra, amikor Lionel azt mondta neked, hogy képes az alakváltoztatásra?

Cleo: Igen.

Phoenix: Ő ezt használta ki.

Cleo: Szóval becsapott. Egész végig hazudott nekem…

Lionel: (Morrishoz) Uram! Akkor mi mennénk! Köszönjük a vendéglátást.

Cleo: (dühösen mondja) Hisz ez Curio, vagyis Lionel. Beszélnem kell vele.

Phoenix: Cleo, ne kockáztass…

Cleo: (feláll) Szóval az egész viszály miattad történt? El sem hiszem, hogy ez lett abból a fiúból, akit mindig is szerettem… Most már tudom mit kell tennem. (odamegy Phoenix-hez és megfogja a kezét)

Lionel: (Phoenix-hez) Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire fogom majd utálni azt, aki egykor megmentette az életemet… Bármit megadtam volna azért, hogy ezt megháláljam. De hogy Cleo-t ellenem fordítottad… ezt már nem tűröm el!

Cleo: Tévedsz, mert ebben nem ő a hibás, hanem te!

Lionel: Ezt viszont én nem hiszem el! Igazából már nem érdekel a sorsotok, mert ez már nem változtat azon, hogy megkaparintsam a birodalmadat. Hahaha! (katona és Lionel el)

Cleo: (Phoenixhez) Igazad volt. Lionel már nem az, mint régen. (Cleo és Phoenix el)

Morris: Ez meg mi volt?

Babette: Nem tudom, de az a lány nem Althea királynője volt?

Morris: Tudtam, hogy valahonnét ismerős nekem. Néhányan azt mondták, hogy csúf egy lány, de én nem vettem észre. Sőt…

Babette: Szerintem megérdemelte, hogy királynő legyen. Nekünk is egy ilyen uralkodó kellene. (mindketten el)

9.

A palotán kívül.

Cleo és Phoenix jön.

Phoenix: Találnunk kell valakit, aki kölcsön ad némi álruhát. Nem maradhatunk ilyen öltözetben, az emberek biztos ránk ismernének.

(közben összefutnak egy koldussal)

Cleo: Nézd csak! Itt egy koldus. Ő biztosan tudna segíteni. Kérjünk tőle ócska rongyokat és adjunk neki pénzt. Biztos örülni fog neki. (odamennek a koldushoz)

Jó napot, uram! Tudna rajtunk segíteni?

Koldus: Én? Hogyan? Hisz magamon is alig tudok segíteni.

Phoenix: Csak néhány ócska rongy kellene, amibe el tudnánk rejtőzni. Természetesen megfizetjük a segítségét. Tényleg elég lenne egy-két rongydarab… kérem, segítsen rajtunk.

Koldus: Na, jó! Segítek rajtatok, csak mert olyan fiatalok vagytok. És nem kell a pénz, tartsátok csak meg. Szükségetek lesz rá.

Cleo: Hát akkor… köszönjük szépen. Remélem, azért majd még találkozunk. (elindulnak; Cleo visszafordul) Elnézést. Nem tudná még azt megmondani, hogy hol találunk egy fogadót?

Koldus: Természetesen. Van itt nem messze egy fogadó, a neve: Lumiere fogadója.

Phoenix: Köszönjük. És még valami… ha véletlenül erre járna a palota ura, akkor kérem, ne szóljon neki, hogy látott minket. Megígéri?

Koldus: Menjetek csak nyugodtan. Bennem bízhattok. (Cleo és Phoenix el)

Út közben: (megered az eső)

Cleo: Azt hiszem, meg fogunk ázni. Nem kellene sietnünk egy kicsit?

Phoenix: Szerintem ráérünk… Van elég időnk, és biztos vagyok benne, hogy Curio nem fog minket ilyen esőben keresni. Gyere…(megfogja Cleo kezét) itt a fogadó! Megtaláltuk.

Cleo: Hála az égnek.

(bemennek a fogadóba)

Morris: Jó estét! Segíthetek valamiben?

Phoenix: Jó estét! Én és a feleségem szeretnénk egy szobát kivenni. Ha persze van még hely.

Morris: Kisasszony, maga olyan ismerős nekem.

Cleo: Bizonyára, hisz sokat bolyongtunk a férjemmel kint az utcán.

Morris: Az lehet. Mindenesetre örülök, hogy találkoztunk. Hát akkor kövessenek. (felmennek a lépcsőn) Ez lenne a szobájuk. Remélem, megfelel.

Phoenix: Hát jobb, mint a semmi. Köszönjük. (fogadós el)

Cleo: Tisztára átáztam… Most jól esne egy kád forrófürdő.

Phoenix: Hát az nekem is. Cleo, kérdezhetek valamit?

Cleo: Csak nyugodtan.

Phoenix: Ami ott a szekrényben történt, azt komolyan gondoltad? Mert én igen, és szeretném, ha ezután együtt lennénk.

Cleo: Ez mind szép és jó, de mi van, ha Curio megöl téged. Én azt nem tudnám elviselni.

Phoenix: Fel a fejjel. Ma hajnalban úgyis kivégeztek volna, de megszöktünk és még itt vagyok.

Cleo: És ezt így mondod? Te egy kicsit sem aggódsz? Hisz még fiatal vagy te is és én is. Előttünk az egész élet.

Phoenix: Én inkább annak örülök, hogy itt vagy velem. (megcsókolja Cleot)

8.

A várpalota börtöne másnap hajnalban.

Egy katona jön.

Katona: Na, Phoenix! Ideje lenne már előbújnod a rejtekhelyedről… Irány az akasztófa! Phoenix! Hát ez meg hová tűnt? Hogy az a… (szól Lionelnek) Uram! Azt hiszem, Phoenix eltűnt! (Lionel jön)

Lionel: Hogy micsoda! Ki engedte el? És Cleo? Azonnal nézz utána! (katona el) Rossz előérzeteim vannak. Szerintem ezek elszöktek… Most már nincs mese, meg kell ölnöm Phoenixet, mielőtt még telebeszélné Cleo fejét hülyeségekkel. (katona visszajön)

Eltűnt igaz?

Katona: Sajnos igen, uram. Lucinda azt mondta…

Lionel: A fene abba a szobalányba! Azonnal meg kell keresnünk! Gyere velem! (mindketten el)