14.

Erdei tisztás.

A tündérek harcolnak, Cleo és Phoenix jön.

Cleo: (Phoenixhez) Ez az anyám! De mit keres itt?

(A tisztás közepére rohan, Carmen és Lionel közé áll.)

Anyám, Lionel! Mondjátok, mire jó ez!?

Carmen: Hát… Várjunk csak, az előbb azt mondtad, hogy Lionel? De hát hogy lehet ez? Hisz Lionel halott.

Cleo: Nem, anyám. Én is nemrég tudtam meg. És éppen itt áll előtted.

Carmen: (Lionelhez) Én ezt el sem hiszem, hisz én mindig fiamként szerettelek, és annyira örültem volna neki, ha te és Cleo összeházasodtok. Lehet, hogy itt a nagy alkalom. (Cleohoz) De ki ez a fiatalember itt melletted? Csak nem…?

Cleo: Bocsáss meg. Ő itt Phoenix és neki köszönhetem, hogy élek. Sokat jelentene nekem, vagyis nekünk, ha áldásodat adnád a házasságunkra.

Carmen: Nem akarok ellenetek irányulni és nagyon örülök, hogy megismerhettem az ifjú Phoenixet, de…

Cleo: Akkor beleegyezel? (Carmen bólint) Nagyon szépen köszönöm! (mindenkihez)És most szeretnénk valami fontosat mondani. Szerintem a lelke mélyén mindenki ezt gondolja… Arra még senki se gondolt az elmúlt -nem tudom hány- száz év alatt, hogy ezt a két birodalmat együtt is lehetne kormányozni?

Phoenix: Igaza van Cleo-nak… Miért nem egyesül ez a két birodalom? Semmi oka sincs annak, hogy itt háborúzzatok. (Közben megérkeznek a nimfák és átölelik Cleo-t.)

Carmen: (odamegy Lionelhez és kezet fog vele) Talán igaza van a lányomnak. Remélem, bízhatok benned.

Lionel: (Carmen-hoz) Most már biztos. Rájöttem, hogy a békülés az egyetlen kiút.

Cleo: (Carmen-hoz) Anyám! Szeretném, ha visszavennéd tőlem a koronát. Még egyelőre nem szeretném ezt a hatalmas uradalmat irányítani. Kérlek, vedd vissza tőlem, hisz te is tudod, hogy még fiatal vagyok hozzá.

Carmen: Meglehet. Biztos ezt akarod? Ugyanis a hagyomány, az hagyomány és nem nagyon szeretném megszegni.

Cleo: Tudom, hogy mit jelent ez neked. És ígérem, ha eljön az ideje, akkor majd visszakérem a koronámat. (Carmen megöleli Cleo-t, közben a tündérek is kezet fognak egymással.)

Metta!

13.

Erdei tisztás.

Lionel és katona jön.

Lionel: Tudod, néha már nagyon szeretném, hogy vége legyen ennek az egész színjátéknak. Ezt már nem bírom tovább. Most ezek miatt még Cleo-t is elvesztettem.

Katona: De uram! Maga a nagy Curio a fia. Ne legyen ennyire maga alatt. Mindennek eljön majd a maga ideje.

Lionel: Remélem is. Az az igazság, hogy már nehezen viselem ezt a szerepet. Nehéz Curioként irányítani ezt a birodalmat, de másoknak azt kell látniuk, hogy Curio él és virul… (Carmen jön)

(Carmen-hoz) Nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem Althea volt királynőjét?

Carmen: Figyelmeztetlek Curio… Jól válogasd meg a szavaid, mert a végén még nagyon megbánod! Most pedig megbosszulom azt, amit a lányommal és a birodalmammal tettél.

Lionel: Csak nem háborúzni akarsz?

Carmen: De, bizony! Te kényszerítettél rá. A seregem már készen áll a harcra.

Lionel: (gúnyosan mondja) A sereged? Miféle sereged?

(Különféle árnyak jönnek elő a fák rejtekeiből.)

Lionel: Hát így állunk! Akkor az én seregem is készen áll! (Katonák, gonosz tündérek, vadállatok jönnek és odaállnak Lionel mellé, majd elkezdenek harcolni.)

(Cleo és Phoenix jön.)

Cleo: Mi ez a nagy hangzavar?

Phoenix: Azt hiszem, az erdő tisztása felől jön.

Cleo: Olyan, mintha valaki háborúzna. Kérlek, siessünk. A legrosszabbtól tartok. (mindketten el)

Lionel: Hát így állunk! Akkor az én seregem is készen áll! (Katonák, gonosz tündérek, vadállatok jönnek és odaállnak Lionel mellé, majd elkezdenek harcolni.)

(Cleo és Phoenix jön.)

Cleo: Mi ez a nagy hangzavar?

Phoenix: Azt hiszem, az erdő tisztása felől jön.

Cleo: Olyan, mintha valaki háborúzna. Kérlek, siessünk. A legrosszabbtól tartok. (mindketten el)

12.

Virágok-völgye.

Carmen jön.

Carmen: El sem tudom képzelni, hogy idáig süllyedtem… A tervem nem veszélytelen, de a lányomért mindent megteszek. Most indulok és megkeresem Cleo-t. És ha közben összefutnék Curio-val… akkor nem kímélem őt. Végzek vele. (átlépi a határt)

11.

Carmen palotája.

Carmen, a nimfák és a tündérek jönnek.

Carmen: Szóval Curio és Cleo frigyre léptek…

Olivia: Ez igazából nem így van, mert Cleo elszökött…

Ophelia: Igen. Azt hiszem, Phoenixszel.

Carmen: Álljunk csak meg egy szóra. Ki az a Phoenix?

Ophelia: Ez egy hosszú történet, de az a lényeg, hogy Cleo szereti őt.

Carmen: Szóval ő is tündér?

Olivia: Igen. Vagyis nem, mert csak félig az. Inkább azt mondanám, hogy olyan, mint Cleo.

Linette: Bocs, ha beleszólók, de ti honnan tudjátok ezeket?

Olivia: Hát…

Heléna: Igen, honnan?

Hermia: Ne kérdezzetek már annyit! Most akarják elmondani.

Olivia: Na szóval… elmentünk Cleo után és…

Hermia, Heléna és Linette: Hogy mi!?

Heléna: Legalább helyes az a Phoenix?

Ophelia: Hogy lehetsz ilyen Heléna! Cleo nem rég vesztette el Lionelt és most…

Olivia: Most szüksége van valakire, aki mellette áll.

Carmen: Az lesz most a helyes, ha én magatokra hagylak. Beszélgessetek csak nyugodtan. (el)

Linette: És azt nem tudjátok véletlenül, hogy hol van Cleo? Most már nekünk is nagyon hiányzik.

Hermia: És az erdő nem nagyon boldogul nélküle.

Olivia: Nem nagyon tudunk mit csinálni, mert sajnos nem tudjuk, hogy most hol van.

Heléna: Akkor várjunk türelemmel és reménykedjünk, hogy szerencsésen előkerül majd. (mind el)

10.

Lumiere fogadója.

Lionel és katona jön.

Morris: Jó reggelt Felség! Mit keres itt, ahol még a madár se jár?

Lionel: Igazából két tündért keresek.

Morris: Tündérek? Itt, az én fogadómban? Az lehetetlen. Itt csakis halandók vigadoznak.

Lionel: Biztos ebben?

Morris: Biztos, uram.

Lionel: Rendben, de addig is elidőznénk itt egy kicsit, ha nem gond.

Morris: Hogyan lenne! Foglaljanak helyet. Mivel szolgálhatok?

Lionel: A legjobbal.

(Cleo és Phoenix jön és leülnek reggelizni)

Morris: Babette! Annak a két úrnak vigyél a legjobb sörünkből.

Babette: Máris megyek.

Parancsoljanak uraim. Ez a legjobb.

Lionel: Maga egyszerűen csodálatos! Hogyhogy ilyen mocskos fogadóban dolgozik? Én ajánlhatnék magának egy jó munkát a palotámban. Például lehetne az ÉN szobalányom. Mit szól hozzá?

Babette: Hát nem is tudom, uram… Nekem itt is jó. Higgye el.

Katona: (odasúgja Babette-nek) Lehet, hogy ön nem tudja, de az én uram nagyon szereti a szép lányokat.

Babette: (katonának) Hát azt meghiszem. (Lionelnek) Majd még meggondolom, de köszönöm. (el)

Lionel: Láttad ezt a szépséget? Egyszerűen csodás! De előbb meg kell találnunk Cleo-t. (felemeli a korsót és koccintanak) Egészségünkre!

Katona: Egészségünkre, uram!

Morris: Jó reggelt!

Cleo: Jó reggelt!

Morris: Hogyan aludtak ma éjjel?

Cleo és Phoenix: (összenéznek) Csodásan.

Morris: Örülök neki, akkor máris hozom a reggelijüket. (el)

Phoenix: Köszönjük. Cleo, tudom, hogy most idiótának fogsz nézni, de az az igazság, hogy Lionel nem halt meg.

Cleo: Hogy micsoda?! Az én Lionelem él? Ezt el se hiszem! És ez biztos?

Phoenix: Ez már biztos. Sajnos.

Cleo: Hogy érted azt, hogy sajnos? Talán nem örülsz neki?

Phoenix: Az igazat megvallva… nem.

Cleo: Hogy lehetsz ilyen?

Morris: A reggelijük.

Cleo: Köszönjük.

Phoenix: Cleo! Lionel nem az, akinek látszik. Lionel ugyanazt akarja elérni, mint az apja, Curio.

Cleo: Bocsáss meg, de nem hiszek neked. De akkor ki halt meg, ha nem Lionel?

Phoenix: Hát Curio.

Cleo: Az lehetetlen, hisz életben van.

Phoenix: Igazából ő… ő Lionel. Emlékszel arra, amikor Lionel azt mondta neked, hogy képes az alakváltoztatásra?

Cleo: Igen.

Phoenix: Ő ezt használta ki.

Cleo: Szóval becsapott. Egész végig hazudott nekem…

Lionel: (Morrishoz) Uram! Akkor mi mennénk! Köszönjük a vendéglátást.

Cleo: (dühösen mondja) Hisz ez Curio, vagyis Lionel. Beszélnem kell vele.

Phoenix: Cleo, ne kockáztass…

Cleo: (feláll) Szóval az egész viszály miattad történt? El sem hiszem, hogy ez lett abból a fiúból, akit mindig is szerettem… Most már tudom mit kell tennem. (odamegy Phoenix-hez és megfogja a kezét)

Lionel: (Phoenix-hez) Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire fogom majd utálni azt, aki egykor megmentette az életemet… Bármit megadtam volna azért, hogy ezt megháláljam. De hogy Cleo-t ellenem fordítottad… ezt már nem tűröm el!

Cleo: Tévedsz, mert ebben nem ő a hibás, hanem te!

Lionel: Ezt viszont én nem hiszem el! Igazából már nem érdekel a sorsotok, mert ez már nem változtat azon, hogy megkaparintsam a birodalmadat. Hahaha! (katona és Lionel el)

Cleo: (Phoenixhez) Igazad volt. Lionel már nem az, mint régen. (Cleo és Phoenix el)

Morris: Ez meg mi volt?

Babette: Nem tudom, de az a lány nem Althea királynője volt?

Morris: Tudtam, hogy valahonnét ismerős nekem. Néhányan azt mondták, hogy csúf egy lány, de én nem vettem észre. Sőt…

Babette: Szerintem megérdemelte, hogy királynő legyen. Nekünk is egy ilyen uralkodó kellene. (mindketten el)

9.

A palotán kívül.

Cleo és Phoenix jön.

Phoenix: Találnunk kell valakit, aki kölcsön ad némi álruhát. Nem maradhatunk ilyen öltözetben, az emberek biztos ránk ismernének.

(közben összefutnak egy koldussal)

Cleo: Nézd csak! Itt egy koldus. Ő biztosan tudna segíteni. Kérjünk tőle ócska rongyokat és adjunk neki pénzt. Biztos örülni fog neki. (odamennek a koldushoz)

Jó napot, uram! Tudna rajtunk segíteni?

Koldus: Én? Hogyan? Hisz magamon is alig tudok segíteni.

Phoenix: Csak néhány ócska rongy kellene, amibe el tudnánk rejtőzni. Természetesen megfizetjük a segítségét. Tényleg elég lenne egy-két rongydarab… kérem, segítsen rajtunk.

Koldus: Na, jó! Segítek rajtatok, csak mert olyan fiatalok vagytok. És nem kell a pénz, tartsátok csak meg. Szükségetek lesz rá.

Cleo: Hát akkor… köszönjük szépen. Remélem, azért majd még találkozunk. (elindulnak; Cleo visszafordul) Elnézést. Nem tudná még azt megmondani, hogy hol találunk egy fogadót?

Koldus: Természetesen. Van itt nem messze egy fogadó, a neve: Lumiere fogadója.

Phoenix: Köszönjük. És még valami… ha véletlenül erre járna a palota ura, akkor kérem, ne szóljon neki, hogy látott minket. Megígéri?

Koldus: Menjetek csak nyugodtan. Bennem bízhattok. (Cleo és Phoenix el)

Út közben: (megered az eső)

Cleo: Azt hiszem, meg fogunk ázni. Nem kellene sietnünk egy kicsit?

Phoenix: Szerintem ráérünk… Van elég időnk, és biztos vagyok benne, hogy Curio nem fog minket ilyen esőben keresni. Gyere…(megfogja Cleo kezét) itt a fogadó! Megtaláltuk.

Cleo: Hála az égnek.

(bemennek a fogadóba)

Morris: Jó estét! Segíthetek valamiben?

Phoenix: Jó estét! Én és a feleségem szeretnénk egy szobát kivenni. Ha persze van még hely.

Morris: Kisasszony, maga olyan ismerős nekem.

Cleo: Bizonyára, hisz sokat bolyongtunk a férjemmel kint az utcán.

Morris: Az lehet. Mindenesetre örülök, hogy találkoztunk. Hát akkor kövessenek. (felmennek a lépcsőn) Ez lenne a szobájuk. Remélem, megfelel.

Phoenix: Hát jobb, mint a semmi. Köszönjük. (fogadós el)

Cleo: Tisztára átáztam… Most jól esne egy kád forrófürdő.

Phoenix: Hát az nekem is. Cleo, kérdezhetek valamit?

Cleo: Csak nyugodtan.

Phoenix: Ami ott a szekrényben történt, azt komolyan gondoltad? Mert én igen, és szeretném, ha ezután együtt lennénk.

Cleo: Ez mind szép és jó, de mi van, ha Curio megöl téged. Én azt nem tudnám elviselni.

Phoenix: Fel a fejjel. Ma hajnalban úgyis kivégeztek volna, de megszöktünk és még itt vagyok.

Cleo: És ezt így mondod? Te egy kicsit sem aggódsz? Hisz még fiatal vagy te is és én is. Előttünk az egész élet.

Phoenix: Én inkább annak örülök, hogy itt vagy velem. (megcsókolja Cleot)

8.

A várpalota börtöne másnap hajnalban.

Egy katona jön.

Katona: Na, Phoenix! Ideje lenne már előbújnod a rejtekhelyedről… Irány az akasztófa! Phoenix! Hát ez meg hová tűnt? Hogy az a… (szól Lionelnek) Uram! Azt hiszem, Phoenix eltűnt! (Lionel jön)

Lionel: Hogy micsoda! Ki engedte el? És Cleo? Azonnal nézz utána! (katona el) Rossz előérzeteim vannak. Szerintem ezek elszöktek… Most már nincs mese, meg kell ölnöm Phoenixet, mielőtt még telebeszélné Cleo fejét hülyeségekkel. (katona visszajön)

Eltűnt igaz?

Katona: Sajnos igen, uram. Lucinda azt mondta…

Lionel: A fene abba a szobalányba! Azonnal meg kell keresnünk! Gyere velem! (mindketten el)

7.

A várpalota börtöne.

Phoenix oda van láncolva a falhoz. Lionel jön.

Lionel: Idefigyelj! Most valami nagyon fontosat mondok neked és figyelmeztetlek, ha nem fogadod meg a tanácsomat, akkor véged! Érted! Na, szóval… csak annyit akarok mondani, hogy Cleo az én feleségem, és ha egy újjal is hozzá mersz nyúlni, akkor nem állok jót magamért! Én előre figyelmeztetlek, de amúgy kár volt, mert ugyanis holnap hajnalban kivégeztetlek! Hahaha! Sajnálatos módon nem vehetsz rész a csodálatos menyegzőmön!

Phoenix: Hogy lehetsz ilyen vérszomjas lény. Ez egy tündérhez nem méltó! Én mindig testvéremnek tekintettelek. Most meg…

Lionel: Ne beszélj annyit, mert még a végén nem lesz erőd az akasztófához sétálni… (elindul kifelé) Amúgy a kivégzésen nincs utolsó kívánság. Hahaha! (el)

Phoenix: Azt majd még meglátjuk. Ó, Cleo… Vajon most hol lehetsz? (megjelenik Cleo, de Phoenix még nem veszi észre) Lehet, hogy igazad volt azzal kapcsolatban, hogy nem kellet volna egymásba szeretnünk. (észreveszi Cleo-t)

Cleo: Miért beszélsz ilyeneket? Most már tudom jól, hogy nem kellett volna elengednem téged, csakis Curio kedvéért.

Phoenix: Nem mondom, hogy te vagy a hibás…

Cleo: Erről inkább ne beszéljünk többet. Segítek kioldozni a láncokat. (leveszi a láncokat Phoenix kezéről) Gyere velem! Itt már nincs keresnivalónk… (kibújnak a várbörtön ablakán)

6.

Az esküvő helyszíne, kint a pavilonnál.

Már mindenki a házaspárt várja, de jön egy katona és hozza Lionel parancsát.

Katona2: (a vendégekhez) Curio nagyúr azt parancsolta nekem, hogy halasszam el az esküvőt… mert fontos dolga akadt.

Cleo: (csodálkozva; katonához) És mi lehet fontosabb Curionak nálam?

Katona2: Sajnálom, de ezt nem mondhatom el. Hadi titok. Az esküvőt holnapra halasztjuk. (el)

Cleo: (odamegy nimfákhoz) Ophelia, Olivia! Nekem nem tetszik ez a dolog. Hol van Phoenix?

Olivia: Nem látom. És te látod valahol, Ophelia?

Ophelia: Nem, nem látom.

Cleo: És mi van, ha ő az a hadi titok? Meg kell keresnem. Ez nem történhet meg újra velem… (láthatatlanná válik)

Olivia: Ez meg hová tűnt? És mi nem történhet meg vele újra?

Ophelia: Te ezt tényleg nem érted? Cleo újra szerelmes… méghozzá Phoenixbe.

Olivia: (csodálkozik) Ez tényleg igaz… azt hiszem valami kiesett, pedig még Phoenix is említette. Menjünk Cleo után, mielőtt még hülyeséget csinálna. (mindketten el)

5.

Curio dolgozószobája.

Lionel és egy katona jön.

Lionel: Hamarosan itt lesz az idő…

Katona1: De én ezt nem értem, maga most azt akarja, hogy az esküvő után… (közben Phoenix megérkezik és kihallgatja őket)

Lionel: Dehogyis az esküvő után! Maga idióta! Majd akkor, amikor az oltár előtt állok Cleoval… és akkor majd mindenki megtudja, hogy (visszaváltozik Lionellé) Lionel él. Hahaha!

Phoenix: Lionel?

Lionel: (újra felveszi Curio alakját) Ez meg mi volt? Azonnal nézz utána!

Katona1: Igenis uram!

(Phoenix elfut és a katona utána rohan, közben visszaszól Curionak)

Ez azt hiszem Phoenix volt!

Lionel: (elgondolkozik) Nocsak, a kis Phoenix… nem gondoltam volna, hogy még találkozunk. Hahaha! Katona!

Katona2: (bejön) Igen, Uram!

Lionel: Szóljon a vendégeknek, hogy az esküvőt holnapra halasztjuk. Fontos dolgom akadt… (mindenki el)

4.

Curio palotájának a folyosója.

Cleo és Lucinda jön, Phoenix pedig Lionellel várakozik.

Lionel: Hát itt van az én csodás arám. Mit szólsz hozzá Phoenix?

Phoenix: Igazán gyönyörű, Uram.

(Cleo rámosolyog Phoenixre, de Phoenix azonban elfordítja a fejét.)

Lucinda: Hát akkor én mennék is. Uram, asszonyom, Phoenix. (el)

Cleo: (Curiohoz) Uram, édesanyám még nem érkezett meg?

Lionel: Tudtommal még nem. A vendégek kint várakoznak a pavilonnál.

Phoenix, szeretném, ha te lennél a tanúnk.

Phoenix: Természetesen. Ahogy gondolja uram. Ez számomra megtiszteltetés.

Lionel: Hát jó. Hamarosan visszajövök, de most el kell mennem. Megnézem, hogy minden rendben van-e. Sosem lehet tudni, hogy mit tesznek a vendégek, amíg nem vagyok jelen. Phoenix, kérlek, vigyázz addig az én Cleomra.

Phoenix: Ne aggódjon uram. (Lionel el)

(Phoenix és Cleo szótlanul nézik egymást, de végül Phoenix megszólal.)

Phoenix: Itt a nagy alkalom… biztos nagyon örülsz neki.

Cleo: Nem annyira, mint neked.

Phoenix: Cleo… az istenért! Már megmondtam, hogy kiszállok az életedből és hogy légy boldog Curioval.

Cleo: De én nem vele akarok boldog lenni, hanem veled! Ezt olyan nehéz megérteni?

Phoenix: (szomorúan mondja) Hogy végleg elfelejtsük egymást, az esküvő után elmondom Curionak, hogy nem szeretnék a palotájában szolgálni… és persze azt is, hogy legyetek nagyon boldogok. (Elindul, Cleo megfogja a kezét. Mindketten szomorúan néznek egymásra.)

Cleo: Én nem szeretnélek elfelejteni sohasem. (megcsókolják egymást)

(Mazsola, Mimóza, Mustármag, Olivia és Ophelia jönnek)

Mimóza: Egy utolsó búcsúcsók?

Phoenix:(tündérekhez) Azt hittem, hogy már sosem értek ide.

Mimóza: Már én is azt hittem. (Cleohoz) Amúgy hoztunk neked valamit vagy inkább valakiket nászajándékként.

Cleo: (meglepődik) Ophelia, Olivia? Hát ti meg hogy kerültetek ide? (odaszalad hozzájuk)

Olivia: Igazából már nagyon hiányoltunk.

Cleo: És a többiek?

Ophelia: A többiek… hát ők nem tudnak róla, hogy mi eljöttünk hozzád, de biztosan ők is eljöttek Carmennal az esküvőre.

Olivia: Nagyon sajnáljuk, ami veled történt.

Cleo: Higgyétek el, ez a legborzalmasabb dolog, ami eddig történt velem.

Ophelia: Cleo, kérdezhetnék valamit? Az előbb, amikor bejöttünk… Phoenix- szel csókolóztál. Ez hogy lehet? Ti már régebb óta ismeritek egymást?

Phoenix: (Cleohoz) Hagyd. Ezt majd én megmagyarázom… Az egész ott kezdődött, amikor Curio elfogadta a tündéreket és Cleo-t és engem bízott meg azzal, hogy őrizzem a cellájukat. Ezek után el kellett kísérnem Cleo-t egy szobába, ahol átöltözhetett és…

(Lucinda jön)

Lucinda: (Cleohoz) Asszonyom! Indulnunk kellene az esküvőre.

Cleo: (szomorúan) Igen… persze.

Phoenix: Én megyek és szólok Curionak. (mindenki el)

3.

Carmen palotája.

Carmen és apród jön.

Carmen: Ez meg mit jelentsen? Hogy képzeli Curio, hogy elveszi az én lányomat? Mikor jött ez az üzenet?

Apród: Épp ma találtunk rá a palota bejárata előtt.

Carmen: Maga szerint el kéne mennem az esküvőre? Hisz Cleo el sem akarja venni! Ez mind az én hibám… (Diana jön)

Diana: Itt meg mi történt? Carmen, mi a baj?

Carmen: Ez a levél most érkezett. Cleo és Curio ma egybe fognak kelni.

Diana: Ma? Ez meg hogy lehet? Egy esküvő? Ezt már végleg nem értem. És Cleo mit szólt ehhez?

Carmen: Cleo… Cleo nem volt itt a palotában. Azóta nem hallottunk felőle, amióta elszöktek Lionellel. És most itt ez a levél… csak ennyit tudunk róla.

Diana: Szolga! Elmehet. (apród el)

(Carmenhoz) Tudom, hogy fáj neked ez a dolog, de el kell menned az esküvőre. Lehet, hogy Curio ennyi év háborúskodás után így akar kibékülni veled és az országoddal.

Carmen: Hát azt nem hinném. Ismerem elég jól Curiot. Ezt az alkalmat nem békítésre szánja. Hanem valami másra.

Diana: Ezt nem értem. Szolga!

Szolga: Igen is Úrnőm?

Diána: Mondja csak, hány óra van?

Szolga: Pontosan három, Úrnőm.

Diana: Akkor hát siessünk Carmen. Hamarosan kezdődik a lányod esküvője.

(mindenki el)

2.

Curio szobája.

Cleo felébred.

Cleo: (felébred és elkezd sírni) Szóval ez lenne a végzetem, amit már régóta várok? Lionel is meghalt és már nem maradt senkim… miket beszélek? (abbahagyja a sírást) … hisz itt van nekem Phoenix. Már csak ő az egyetlen menedékem…

Curio nem fog elvenni egy könnyen, de ha erre vágyik, akkor hát legyen. De egyszer meg fog fizetni mindenért…

(Lionel visszajön a szobába)

Lionel: (gúnyosan mondja) Hogy érzed magad drága hercegnőm ez után a csodás nászéjszaka után? Csak nem sírtál?

Cleo: Semmi köze hozzá!

Lionel: De igenis van, ugyanis ma lesz az esküvőnk és lehet, hogy még Carment is meghívjuk erre az ünnepségre…

Cleo: Ne! Kérem, ne hívja el. Belehalna, ha látná, hogy magához megyek feleségül. Amúgy is öreg már, miért kínozná még ezzel az eseménnyel is?

Lionel: Azt én döntöm el, hogy mi lesz! Készülj! Hamarosan kezdődik a várva várt esküvő. Hahaha! Phoenix! Hol a fenében vagy? (Phoenix bejön) A feleségem legyen kész egy óra múlva.

Phoenix: Igen is uram! (Lionel kimegy)

Cleo: (kiszáll az ágyból és átöleli Phoenixet) Úgy hiányoztál. (megcsókolja)

Phoenix: Remélem jól vagy, ha valamit is ártott neked ez a gazember, akkor én megölöm. Ugye nem történt köztetek semmi sem?

(Cleo szomorúan néz Phoenixre.)

(dühösen mondja) Akkor már értem… nem is tudom, miért akarlak annyira megvédeni tőle! Na és milyen volt a nászéjszaka? Biztosan csodálatos! (elindul az ajtó felé)

Cleo: (megfogja Phoenix kezét) Phoenix! Kérlek, várj! Nem úgy volt, ahogyan te gondolod. (letérdel Phoenix elé és elkezd sírni) Bocsáss meg! Igazából én nem akartam, Curio kényszerített rá. Azt hittem, ha engedek neki, akkor jobb lesz, de tévedtem.

Phoenix: (felsegíti Cleot) Egyszóval Curio… Mocskos gazember! Hogy tehette ezt veled? Most megyek és megölöm!

Cleo: Ne! Ezzel nem oldasz meg semmit. De addig is titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat.

Phoenix: És mégis ezt hogy képzeled? Így nem élhetünk életünk végéig. Más megoldást kell keresnünk.

Cleo: Sajnos nincs más. Nem mutatkozhatunk nyilvánosa, főleg nem Curio előtt. Félek, hogy meg is ölne téged…

Phoenix: Akkor hát el kell fogadnunk… légy boldog Curioval.

Cleo: Ezt meg hogy érted?

Phoenix: Lucinda! (egy szolgálólány bejön)

Lucinda: Parancsol, uram?

Phoenix: Igen. Szeretném, ha a hercegnő egy órán belül elkészülne a menyegzőre.

Lucinda: Meglesz uram.

Phoenix: Köszönöm. (kimegy az ajtón)

Lucinda: Jöjjön kisasszony, jöjjön!

(Lucinda és Cleo átmennek egy másik szobába)

Második rész / 1.

Erdei tisztás.

Phoenix és a tündérek jönnek.

Mazsola: Figyeljetek fiúk! Miért nem mentjük ki Cleot Curio kezei közül?

Mimóza: Mazsola. Te még nem is ismered annyira Cleot. Lehet, hogy nem is akar megszökni, hanem ott szeretne maradni.

Phoenix: Ez nem igaz. Cleo nem szereti azt a, azt a…

Mimóza: Tudom, hogy neked a legrosszabb, de Curio nagyúr és nem szegülhetünk ellene.

Mazsola: Bocsánat, de nem hinném, hogy ezt itt kéne megbeszélnünk. (sikítást hallanak az erdőből)

Mazsola: (megijed) Ez meg mi volt? Ugye nem a gonosz boszorka?

Mimóza: Mazsola, ne aggódj. Nem fog bántani senki sem és egyébként sem léteznek boszorkányok. (Ahogy ezt kimondta, Olivia és Ophelia sikítva rohan ki az erdőből telis-tele faágakkal és egy jókora „iszappakolással” az arcukon.)

Phoenix: Ezek meg milyen teremtmények?

Mazsola: Nem tudom, de nagyon rémisztőek…

Mimóza: Csak nyugalom… majd én odamegyek és beszélek velük.

Mustármag: Mimóza! Ne menj! És ha megölnek?

Mimóza: Egyszer élünk… (odamegy Oliviáékhoz)

Olivia: Ophelia! Nézd! Valami közelít felénk. (mondja ijedten)

Ophelia: Látom én is, de nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az, de szerintem nem valami, hanem valaki. Nézd csak! Vannak szárnyai és kezei is.

Olivia: (mondja vidáman) Akkor ez egy tündér! Biztosan tudja, hogy hol van Cleo. Kérdezzük meg tőle.

Ophelia: (megfogja Olivia vállát) Várj! Hisz nem is ismerjük. Honnan tudod, hogy nem Curio egyik csatlósa? A másik pedig az, hogy… tudsz tündérül?

Olivia: Hát persze, hisz Cleoval is tudok beszélgetni és ő is tündér.

Ophelia: Értem, de ne feledd, hogy Cleo félig ember…

(Mimóza odaér Oliviáékhoz)

Ophelia: Csak nyugalom… ha nem mozdulunk, akkor nem fog minket bántani.

Olivia: Ophelia. Szerintem nagyon is ért minket. Köszönj neki.

Ophelia: (Mimózához) Üdv. Érted, amit mondok?

Mimóza: NANÁ!

(A lányok megijednek és sikítanak.)

Nyugalom! Nem harapok! Én csak…

Ophelia: Ne mozdulj, vagy különben… vagy különben lecsaplak. És ezt vedd fenyegetésnek.

Mimóza: Mondtam már, hogy nyugalom. Nem szeretnélek benneteket bántani, csak arra vagyok kíváncsi, hogy kik vagytok, és hogy mit kerestek errefelé?

Olivia: Először is üdv. Én Olivia vagyok, ő pedig Ophelia. A szomszédos birodalomból jöttünk és az egyik barátunkat keressük, akit Cleonak hívnak.

Mimóza: (Odaordít a többieknek.) Hallottátok? Ők is Cleot keresik!

Ophelia: Hogy érted azt, hogy mi is? Rajtunk kívül valaki más is indult Cleo keresésére?

Mimóza: Nem, de mi szeretnénk kiszabadítani Curio fogságából.

Olivia és Ophelia: Curio?

Ophelia: Ő meg hogy kerül a képbe?

Mimóza: Ez egyszerű, ugyanis Curio holnap el fogja venni Cleo-t feleségül.

Olivia: De ez lehetetlen! És most hol találjuk Cleot, azon kívül, hogy Curio palotájában van?

Mimóza: Szerintem az időpont most nem lenne megfelelő, ugyanis épp a nászéjszakájukat tartsák.

Ophelia: (csodálkozik) Nászéjszaka?! Esküvő előtt?! Ez meg hogy lehet? Hisz ezt csak esküvő után lehetne.

Mimóza: Azt tudom, de figyelmeztetni szeretnélek arra, hogy nálunk ez a dolog fordítva működik.

Olivia: Hát az nem jó dolog. Talán ha csatlakoznánk hozzátok, akkor megmenthetnénk Cleo-t. Nem mutatnál be a barátaidnak?

Mimóza: Hát persze! Miért is ne? (Szól Phoenixnek és a többieknek)

Phoenix, Mustármag, Mazsola! Gyertek csak ide! Szeretnék nektek bemutatni valakiket! (Phoenix, Mustármag és Mazsola odamegy Mimózához)

Akkor hát… ők itt Cleo barátnői. Név szerint Ophelia és Olivia. Olivia, Ophelia ő itt Phoenix, aztán Mustármag és végül a kis Mazsola.

Mazsola: Üdv! Nagyon örülök nektek.

Olivia: Mi is nagyon örülünk a találkozásnak.

Ophelia: Hallottuk mi történ Cleoval és szeretnénk nektek segíteni. Persze, ha nem vagyunk terhetekre.

Mimóza: Már hogy lennétek a terhünkre? (Phoenix közbeszól)

Phoenix: Bocsássatok meg, de nekem vissza kellene mennem a palotába, hogy Curio ne fogjon gyanút.

Mimóza: Hát persze. Menj csak nyugodtan. Majd ott találkozunk.

(mindenki el)