2009. december 11., péntek

10.

Curio palotájának a börtöne.
Phoenix bezárja egy külön tömlöcbe Cleot és a tündéreket.

Cleo: (tündérekhez) Jól vagytok?
Mimóza: Azt hiszem, igen. De olyan rémisztő ez az egész.
Mustármag: Jól mondod Mimóza. Ez a hely is olyan rémisztő… főleg ez a Phoenix. Miért nem megy már el és hagy minket egyedül?
Cleo: Nem tudom. Talán kérdezd meg tőle…
Phoenix: (Cleoékhoz) Jobb lesz, ha nem beszéltek annyit, mert a gazdám nem tűri a beszédes embereket. Úgyhogy ne csináljatok bajt magatoknak. A ti érdeketekben mondom.
Cleo: Nem hinném, hogy félnem kellene, hisz ha jól tudom, akkor a te királyod feleségül akar venni.
Mazsola: (Phoenixhez) Szerintem meg engedj el minket és akkor nem lesz semmi gond!
Cleo: (rászól Mazsolára) Mazsola! Hogy mondhatsz ilyet!?
Phoenix: Semmi baj! Talán majd lesz esélyetek arra, hogy az uram elengedjen benneteket! Végül is ti tudjátok, mit akartok.
Cleo: Ez így van… Amúgy Lionel már mesélt rólad, úgyhogy nagyjából tudjuk ki vagy.
Mimóza: Így van…
Cleo: De azt nem értem, hogy miért Curiot szolgálod? Miért nem anyám birodalmába jöttél, ha már ilyen kedves vagy velünk. Egyébként már régóta szolgálsz itt?
Phoenix: Nem is tudom… olyan rég volt már. Amióta csak az eszemet tudom… És te hogy kerültél ide Lionellel együtt? Valaki talán idekényszerített?
Cleo: Nem. Erről szó sincs… Önszántunkból jöttünk ide. Mondhatjuk úgyis, hogy elszöktünk.
Phoenix: Áh! Lionel mindig is ilyen volt.
Cleo: Hogy érted azt, hogy ilyen? Azt tudom, hogy régóta ismered, de azt nem, hogy ennyire…
Phoenix: Az az igazság, hogy Lionel az unokabátyám volt.
Cleo: Akkor te is?
Phoenix: Jól gondolod… én is Curio rokona vagyok. És az apám Curio testvére volt.
Cleo: Hogy hogy csak volt?
Phoenix: Hát az az igazság, hogy… na mind egy, egyszer talán majd elmesélem.
(közben a kinti részlegben néhány katona borozgat és Phoenixszel viccelődik)
Katona1: Na mi van Phoenix? Nehéz esetet találtál?
Katona2: Ja ám! Nem bírsz vele?
Katona3: Mi szívesen segítünk…
(odamennek és kihozzák Cleot a cellájából)
Cleo: Azonnal engedjetek el vagy különben…
Katona2: Vagy különben mi lesz? Megmondasz az anyucikádnak… Ha jól tudom, akkor nemsokára a mi urunk lesz a királya mindkét birodalomnak.
Katona1: Te pedig Curio nagyúr királynéja… vagy inkább az enyém! (elkezdi taperolni Cleot, a többi katona pedig nevet ezen…)
Cleo: Ne! Hagyj békén!
Mimóza: Cleo! (katonához)Azonnal engedd el te nagy böhöm állat…
Katona1: (a társaihoz) Fogjátok már be ennek az izgága tündérnek a száját! Mire vártok!? Tapsra? Gyerünk!
Katona2: (Mimózához) Na gyere csak ide!
Mimóza: (csúfolódik) Kapj el, ha tudsz!
Katona1: (Cleohoz) Na mi a baj kislány? Nem bírod az erős embereket? Hahaha!
Cleo: Tudod mi vagy te? Egy undorító, perverz állat! (arcon köpi) (közben Mimózának sikerült kibújni a rácsokon keresztül, mivel ő fiatalabb, mint a többiek)
Katona1: (arcon üti Cleot úgy, hogy a földre esik) Na most próbálj arcon köpni te kis csitri!
Cleo: Kérlek! Phoenix, segíts!
Phoenix: Sajnos nem tehetem… ha a király katonái ellen fordulok, akkor…
Mazsola: Kérünk téged Phoenix! Csak te vagy az egyetlen reményünk.
Phoenix: Na jó! Akkor hívom Curiot! (el)
Mazsola: (arcához csap) Na, mind egy… Én nem pont erre gondoltam…
Katona2: (első katonához) Egyszerűen nem sikerül elkapnom ezt a kis mitugrászt.
( Phoenix visszajön Curioval együtt)
Lionel: Itt meg mi az ördög történt? (katonához) Te! Gyere csak ide!
Katona1: (odamegy Curiohoz) Uram én nem akartam…
Lionel: Ez már megbocsáthatatlan! Az idióták kedvéért még egyszer elmondom e lányra vonatkozó parancsomat. Ha még egyszer valaki megpróbálja magáévá tenni ezt a lányt, akkor az halál fia! A lány csak is az enyém! Érthető voltam?! (a katonák bólintanak) (Phoenixhez) Te meg miért engedted szabadon a tündéreket?
Phoenix: Nem én voltam uram. A tündérek maguktól jöttek ki.
Lionel: Azt kétlem! Mivel ez az egyik legerősebb cellánk. Phoenix!
Phoenix: Igen Uram?
Lionel: Kérlek, öltöztesd fel rendesen a jövendőbeli feleségemet és vezesd be a szobámba.
Phoenix: Igenis, felség! ( Curio és katonák el)
(Cleohoz) Gyere velem… (Cleo és Phoenix el, a tündérek pedig csendben utánuk)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése