Katona1: De én ezt nem értem, maga most azt akarja, hogy az esküvő után… (közben Phoenix megérkezik és kihallgatja őket)
Lionel: Dehogyis az esküvő után! Maga idióta! Majd akkor, amikor az oltár előtt állok Cleoval… és akkor majd mindenki megtudja, hogy (visszaváltozik Lionellé) Lionel él. Hahaha!
Phoenix: Lionel?
Lionel: (újra felveszi Curio alakját) Ez meg mi volt? Azonnal nézz utána!
Katona1: Igenis uram!
(Phoenix elfut és a katona utána rohan, közben visszaszól Curionak)
Ez azt hiszem Phoenix volt!
Lionel: (elgondolkozik) Nocsak, a kis Phoenix… nem gondoltam volna, hogy még találkozunk. Hahaha! Katona!
Katona2: (bejön) Igen, Uram!
Lionel: Szóljon a vendégeknek, hogy az esküvőt holnapra halasztjuk. Fontos dolgom akadt… (mindenki el)
Cleo és Lucinda jön, Phoenix pedig Lionellel várakozik.
Lionel: Hát itt van az én csodás arám. Mit szólsz hozzá Phoenix?
Phoenix: Igazán gyönyörű, Uram.
(Cleo rámosolyog Phoenixre, de Phoenix azonban elfordítja a fejét.)
Lucinda: Hát akkor én mennék is. Uram, asszonyom, Phoenix. (el)
Cleo: (Curiohoz) Uram, édesanyám még nem érkezett meg?
Lionel: Tudtommal még nem. A vendégek kint várakoznak a pavilonnál.
Phoenix, szeretném, ha te lennél a tanúnk.
Phoenix: Természetesen. Ahogy gondolja uram. Ez számomra megtiszteltetés.
Lionel: Hát jó. Hamarosan visszajövök, de most el kell mennem. Megnézem, hogy minden rendben van-e. Sosem lehet tudni, hogy mit tesznek a vendégek, amíg nem vagyok jelen.Phoenix, kérlek, vigyázz addig az én Cleomra.
Phoenix: Ne aggódjon uram.(Lionel el)
(Phoenix és Cleo szótlanul nézik egymást, de végül Phoenix megszólal.)
Phoenix: Itt a nagy alkalom… biztos nagyon örülsz neki.
Cleo: Nem annyira, mint neked.
Phoenix: Cleo… az istenért! Már megmondtam, hogy kiszállok az életedből és hogy légy boldog Curioval.
Cleo: De én nem vele akarok boldog lenni, hanem veled! Ezt olyan nehéz megérteni?
Phoenix: (szomorúan mondja) Hogy végleg elfelejtsük egymást, az esküvő után elmondom Curionak, hogy nem szeretnék a palotájában szolgálni… és persze azt is, hogy legyetek nagyon boldogok. (Elindul, Cleo megfogja a kezét. Mindketten szomorúan néznek egymásra.)
Cleo: Én nem szeretnélek elfelejteni sohasem. (megcsókolják egymást)
(Mazsola, Mimóza, Mustármag, Olivia és Ophelia jönnek)
Mimóza: Egy utolsó búcsúcsók?
Phoenix:(tündérekhez) Azt hittem, hogy már sosem értek ide.
Mimóza: Már én is azt hittem. (Cleohoz) Amúgy hoztunk neked valamit vagy inkább valakiket nászajándékként.
Cleo: (meglepődik) Ophelia, Olivia? Hát ti meg hogy kerültetek ide? (odaszalad hozzájuk)
Olivia: Igazából már nagyon hiányoltunk.
Cleo: És a többiek?
Ophelia: A többiek… hát ők nem tudnak róla, hogy mi eljöttünk hozzád, de biztosan ők is eljöttek Carmennal az esküvőre.
Olivia: Nagyon sajnáljuk, ami veled történt.
Cleo: Higgyétek el, ez a legborzalmasabb dolog, ami eddig történt velem.
Ophelia: Cleo, kérdezhetnék valamit? Az előbb, amikor bejöttünk… Phoenix- szel csókolóztál. Ez hogy lehet? Ti már régebb óta ismeritek egymást?
Phoenix: (Cleohoz) Hagyd. Ezt majd én megmagyarázom… Az egész ott kezdődött, amikor Curio elfogadta a tündéreket és Cleo-t és engem bízott meg azzal, hogy őrizzem a cellájukat. Ezek után el kellett kísérnem Cleo-t egy szobába, ahol átöltözhetett és…
(Lucinda jön)
Lucinda: (Cleohoz) Asszonyom! Indulnunk kellene az esküvőre.
Cleo: (szomorúan) Igen… persze.
Phoenix: Én megyek és szólok Curionak. (mindenki el)
Carmen: Ez meg mit jelentsen? Hogy képzeli Curio, hogy elveszi az én lányomat? Mikor jött ez az üzenet?
Apród: Épp ma találtunk rá a palota bejárata előtt.
Carmen: Maga szerint el kéne mennem az esküvőre? Hisz Cleo el sem akarja venni! Ez mind az én hibám… (Diana jön)
Diana: Itt meg mi történt? Carmen, mi a baj?
Carmen: Ez a levél most érkezett. Cleo és Curio ma egybe fognak kelni.
Diana: Ma? Ez meg hogy lehet? Egy esküvő? Ezt már végleg nem értem. És Cleo mit szólt ehhez?
Carmen: Cleo… Cleo nem volt itt a palotában. Azóta nem hallottunk felőle, amióta elszöktek Lionellel. És most itt ez a levél… csak ennyit tudunk róla.
Diana: Szolga! Elmehet. (apród el)
(Carmenhoz) Tudom, hogy fáj neked ez a dolog, de el kell menned az esküvőre. Lehet, hogy Curio ennyi év háborúskodás után így akar kibékülni veled és az országoddal.
Carmen: Hát azt nem hinném. Ismerem elég jól Curiot. Ezt az alkalmat nem békítésre szánja. Hanem valami másra.
Diana: Ezt nem értem. Szolga!
Szolga: Igen is Úrnőm?
Diána: Mondja csak, hány óra van?
Szolga: Pontosan három, Úrnőm.
Diana: Akkor hát siessünk Carmen. Hamarosan kezdődik a lányod esküvője.
Cleo: (felébred és elkezd sírni) Szóval ez lenne a végzetem, amit már régóta várok? Lionel is meghalt és már nem maradt senkim… miket beszélek? (abbahagyja a sírást) … hisz itt van nekem Phoenix. Már csak ő az egyetlen menedékem…
Curio nem fog elvenni egy könnyen, de ha erre vágyik, akkor hát legyen. De egyszer meg fog fizetni mindenért…
(Lionel visszajön a szobába)
Lionel: (gúnyosan mondja) Hogy érzed magad drága hercegnőm ez után a csodás nászéjszaka után? Csak nem sírtál?
Cleo: Semmi köze hozzá!
Lionel: De igenis van, ugyanis ma lesz az esküvőnk és lehet, hogy még Carment is meghívjuk erre az ünnepségre…
Cleo: Ne! Kérem, ne hívja el. Belehalna, ha látná, hogy magához megyek feleségül. Amúgy is öreg már, miért kínozná még ezzel az eseménnyel is?
Lionel: Azt én döntöm el, hogy mi lesz! Készülj! Hamarosan kezdődik a várva várt esküvő. Hahaha!Phoenix! Hol a fenében vagy?(Phoenix bejön) A feleségem legyen kész egy óra múlva.
Phoenix: Igen is uram! (Lionel kimegy)
Cleo: (kiszáll az ágyból és átöleli Phoenixet) Úgy hiányoztál. (megcsókolja)
Phoenix: Remélem jól vagy, ha valamit is ártott neked ez a gazember, akkor én megölöm. Ugye nem történt köztetek semmi sem?
(Cleo szomorúan néz Phoenixre.)
(dühösen mondja) Akkor már értem… nem is tudom, miért akarlak annyira megvédeni tőle! Na és milyen volt a nászéjszaka? Biztosan csodálatos! (elindul az ajtó felé)
Cleo: (megfogja Phoenix kezét) Phoenix! Kérlek, várj! Nem úgy volt, ahogyan te gondolod. (letérdel Phoenix elé és elkezd sírni) Bocsáss meg! Igazából én nem akartam, Curio kényszerített rá. Azt hittem, ha engedek neki, akkor jobb lesz, de tévedtem.
Phoenix: (felsegíti Cleot) Egyszóval Curio… Mocskos gazember! Hogy tehette ezt veled?Most megyek és megölöm!
Cleo: Ne! Ezzel nem oldasz meg semmit. De addig is titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat.
Phoenix: És mégis ezt hogy képzeled? Így nem élhetünk életünk végéig. Más megoldást kell keresnünk.
Cleo: Sajnos nincs más. Nem mutatkozhatunk nyilvánosa, főleg nem Curio előtt. Félek, hogy meg is ölne téged…
Phoenix: Akkor hát el kell fogadnunk… légy boldog Curioval.
Cleo: Ezt meg hogy érted?
Phoenix: Lucinda!(egy szolgálólány bejön)
Lucinda: Parancsol, uram?
Phoenix: Igen. Szeretném, ha a hercegnő egy órán belül elkészülne a menyegzőre.
Mazsola: Figyeljetek fiúk! Miért nem mentjük ki Cleot Curio kezei közül?
Mimóza: Mazsola. Te még nem is ismered annyira Cleot. Lehet, hogy nem is akar megszökni, hanem ott szeretne maradni.
Phoenix: Ez nem igaz. Cleo nem szereti azt a, azt a…
Mimóza: Tudom, hogy neked a legrosszabb, de Curio nagyúr és nem szegülhetünk ellene.
Mazsola: Bocsánat, de nem hinném, hogy ezt itt kéne megbeszélnünk. (sikítást hallanak az erdőből)
Mazsola: (megijed) Ez meg mi volt? Ugye nem a gonosz boszorka?
Mimóza: Mazsola, ne aggódj. Nem fog bántani senki sem és egyébként sem léteznek boszorkányok.(Ahogy ezt kimondta, Olivia és Ophelia sikítva rohan ki az erdőből telis-tele faágakkal és egy jókora „iszappakolással” az arcukon.)
Phoenix: Ezek meg milyen teremtmények?
Mazsola: Nem tudom, de nagyon rémisztőek…
Mimóza: Csak nyugalom… majd én odamegyek és beszélek velük.
Mustármag: Mimóza! Ne menj! És ha megölnek?
Mimóza: Egyszer élünk… (odamegy Oliviáékhoz)
Olivia: Ophelia! Nézd! Valami közelít felénk. (mondja ijedten)
Ophelia: Látom én is, de nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az, de szerintem nem valami, hanem valaki. Nézd csak! Vannak szárnyai és kezei is.
Olivia: (mondja vidáman) Akkor ez egy tündér! Biztosan tudja, hogy hol van Cleo. Kérdezzük meg tőle.
Ophelia: (megfogja Olivia vállát) Várj! Hisz nem is ismerjük. Honnan tudod, hogy nem Curio egyik csatlósa? A másik pedig az, hogy… tudsz tündérül?
Olivia: Hát persze, hisz Cleoval is tudok beszélgetni és ő is tündér.
Ophelia: Értem, de ne feledd, hogy Cleo félig ember…
(Mimóza odaér Oliviáékhoz)
Ophelia: Csak nyugalom… ha nem mozdulunk, akkor nem fog minket bántani.
Olivia: Ophelia. Szerintem nagyon is ért minket. Köszönj neki.
Ophelia: (Mimózához) Üdv. Érted, amit mondok?
Mimóza: NANÁ!
(A lányok megijednek és sikítanak.)
Nyugalom! Nem harapok! Én csak…
Ophelia: Ne mozdulj, vagy különben… vagy különben lecsaplak. És ezt vedd fenyegetésnek.
Mimóza: Mondtam már, hogy nyugalom. Nem szeretnélek benneteket bántani, csak arra vagyok kíváncsi, hogy kik vagytok, és hogy mit kerestek errefelé?
Olivia: Először is üdv. Én Olivia vagyok, ő pedig Ophelia. A szomszédos birodalomból jöttünk és az egyik barátunkat keressük, akit Cleonak hívnak.
Mimóza: (Odaordít a többieknek.) Hallottátok? Ők is Cleot keresik!
Ophelia: Hogy érted azt, hogy mi is? Rajtunk kívül valaki más is indult Cleo keresésére?
Mimóza: Nem, de mi szeretnénk kiszabadítani Curio fogságából.
Olivia és Ophelia: Curio?
Ophelia: Ő meg hogy kerül a képbe?
Mimóza: Ez egyszerű, ugyanis Curio holnap el fogja venni Cleo-t feleségül.
Olivia: De ez lehetetlen! És most hol találjuk Cleot, azon kívül, hogy Curio palotájában van?
Mimóza: Szerintem az időpont most nem lenne megfelelő, ugyanis épp a nászéjszakájukat tartsák.
Ophelia: (csodálkozik) Nászéjszaka?! Esküvő előtt?!Ez meg hogy lehet? Hisz ezt csak esküvő után lehetne.
Mimóza: Azt tudom, de figyelmeztetni szeretnélek arra, hogy nálunk ez a dolog fordítva működik.
Olivia: Hát az nem jó dolog. Talán ha csatlakoznánk hozzátok, akkor megmenthetnénk Cleo-t. Nem mutatnál be a barátaidnak?
Mimóza: Hát persze! Miért is ne? (Szól Phoenixnek és a többieknek)
Phoenix, Mustármag, Mazsola! Gyertek csak ide! Szeretnék nektek bemutatni valakiket!(Phoenix, Mustármag és Mazsola odamegy Mimózához)
Akkor hát… ők itt Cleo barátnői. Név szerint Ophelia és Olivia. Olivia, Ophelia ő itt Phoenix, aztán Mustármag és végül a kis Mazsola.
Mazsola: Üdv! Nagyon örülök nektek.
Olivia: Mi is nagyon örülünk a találkozásnak.
Ophelia: Hallottuk mi történ Cleoval és szeretnénk nektek segíteni. Persze, ha nem vagyunk terhetekre.
Mimóza: Már hogy lennétek a terhünkre? (Phoenix közbeszól)
Phoenix: Bocsássatok meg, de nekem vissza kellene mennem a palotába, hogy Curio ne fogjon gyanút.
Mimóza: Hát persze. Menj csak nyugodtan. Majd ott találkozunk.
