Második rész / 1.

Erdei tisztás.

Phoenix és a tündérek jönnek.

Mazsola: Figyeljetek fiúk! Miért nem mentjük ki Cleot Curio kezei közül?

Mimóza: Mazsola. Te még nem is ismered annyira Cleot. Lehet, hogy nem is akar megszökni, hanem ott szeretne maradni.

Phoenix: Ez nem igaz. Cleo nem szereti azt a, azt a…

Mimóza: Tudom, hogy neked a legrosszabb, de Curio nagyúr és nem szegülhetünk ellene.

Mazsola: Bocsánat, de nem hinném, hogy ezt itt kéne megbeszélnünk. (sikítást hallanak az erdőből)

Mazsola: (megijed) Ez meg mi volt? Ugye nem a gonosz boszorka?

Mimóza: Mazsola, ne aggódj. Nem fog bántani senki sem és egyébként sem léteznek boszorkányok. (Ahogy ezt kimondta, Olivia és Ophelia sikítva rohan ki az erdőből telis-tele faágakkal és egy jókora „iszappakolással” az arcukon.)

Phoenix: Ezek meg milyen teremtmények?

Mazsola: Nem tudom, de nagyon rémisztőek…

Mimóza: Csak nyugalom… majd én odamegyek és beszélek velük.

Mustármag: Mimóza! Ne menj! És ha megölnek?

Mimóza: Egyszer élünk… (odamegy Oliviáékhoz)

Olivia: Ophelia! Nézd! Valami közelít felénk. (mondja ijedten)

Ophelia: Látom én is, de nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az, de szerintem nem valami, hanem valaki. Nézd csak! Vannak szárnyai és kezei is.

Olivia: (mondja vidáman) Akkor ez egy tündér! Biztosan tudja, hogy hol van Cleo. Kérdezzük meg tőle.

Ophelia: (megfogja Olivia vállát) Várj! Hisz nem is ismerjük. Honnan tudod, hogy nem Curio egyik csatlósa? A másik pedig az, hogy… tudsz tündérül?

Olivia: Hát persze, hisz Cleoval is tudok beszélgetni és ő is tündér.

Ophelia: Értem, de ne feledd, hogy Cleo félig ember…

(Mimóza odaér Oliviáékhoz)

Ophelia: Csak nyugalom… ha nem mozdulunk, akkor nem fog minket bántani.

Olivia: Ophelia. Szerintem nagyon is ért minket. Köszönj neki.

Ophelia: (Mimózához) Üdv. Érted, amit mondok?

Mimóza: NANÁ!

(A lányok megijednek és sikítanak.)

Nyugalom! Nem harapok! Én csak…

Ophelia: Ne mozdulj, vagy különben… vagy különben lecsaplak. És ezt vedd fenyegetésnek.

Mimóza: Mondtam már, hogy nyugalom. Nem szeretnélek benneteket bántani, csak arra vagyok kíváncsi, hogy kik vagytok, és hogy mit kerestek errefelé?

Olivia: Először is üdv. Én Olivia vagyok, ő pedig Ophelia. A szomszédos birodalomból jöttünk és az egyik barátunkat keressük, akit Cleonak hívnak.

Mimóza: (Odaordít a többieknek.) Hallottátok? Ők is Cleot keresik!

Ophelia: Hogy érted azt, hogy mi is? Rajtunk kívül valaki más is indult Cleo keresésére?

Mimóza: Nem, de mi szeretnénk kiszabadítani Curio fogságából.

Olivia és Ophelia: Curio?

Ophelia: Ő meg hogy kerül a képbe?

Mimóza: Ez egyszerű, ugyanis Curio holnap el fogja venni Cleo-t feleségül.

Olivia: De ez lehetetlen! És most hol találjuk Cleot, azon kívül, hogy Curio palotájában van?

Mimóza: Szerintem az időpont most nem lenne megfelelő, ugyanis épp a nászéjszakájukat tartsák.

Ophelia: (csodálkozik) Nászéjszaka?! Esküvő előtt?! Ez meg hogy lehet? Hisz ezt csak esküvő után lehetne.

Mimóza: Azt tudom, de figyelmeztetni szeretnélek arra, hogy nálunk ez a dolog fordítva működik.

Olivia: Hát az nem jó dolog. Talán ha csatlakoznánk hozzátok, akkor megmenthetnénk Cleo-t. Nem mutatnál be a barátaidnak?

Mimóza: Hát persze! Miért is ne? (Szól Phoenixnek és a többieknek)

Phoenix, Mustármag, Mazsola! Gyertek csak ide! Szeretnék nektek bemutatni valakiket! (Phoenix, Mustármag és Mazsola odamegy Mimózához)

Akkor hát… ők itt Cleo barátnői. Név szerint Ophelia és Olivia. Olivia, Ophelia ő itt Phoenix, aztán Mustármag és végül a kis Mazsola.

Mazsola: Üdv! Nagyon örülök nektek.

Olivia: Mi is nagyon örülünk a találkozásnak.

Ophelia: Hallottuk mi történ Cleoval és szeretnénk nektek segíteni. Persze, ha nem vagyunk terhetekre.

Mimóza: Már hogy lennétek a terhünkre? (Phoenix közbeszól)

Phoenix: Bocsássatok meg, de nekem vissza kellene mennem a palotába, hogy Curio ne fogjon gyanút.

Mimóza: Hát persze. Menj csak nyugodtan. Majd ott találkozunk.

(mindenki el)