13.

Terem Carmen palotájában.
Hírnök jön.

Hírnök: Úrnőm, úrnőm! Nem rég megtalálták Lionel holttestét a patak partján… de Cleot nem találták sehol. Lehet, hogy őt…
Carmen: Ilyen még eszedbe se jusson! Cleo nem lehet egy olyan undorító férfié, mint Curio. Most menj!
(hírnök el; a nimfák sírva futnak be Carmen elé)
Ophelia: Mondja, ugye ez nem igaz? Nem lehet az, hisz Cleo nem halhat meg…
Heléna: Szeretnénk tájékoztatni önt arról, hogy Lionel…
Carmen: Tudom, lányom, tudom. A hírnök már mindenről értesített. És meg kell mondanom, hogy nem nagyon örülök ennek a borzalmas hírnek. Higgyétek el, hogy én is nagyon aggódom Cleo egészsége miatt, hisz ő a lányom.
Olivia: Esküszöm a magas égre, ha bármi baja esik Cleonak… én magam bánok el azzal a Curioval, vagy bárhogy is hívják!
Hermia: Na, jó. Most szerintem még semmit sem tehetünk. Meg kell várnunk az újabb híreket. És reménykedjünk, hogy ez a hír csakis jó lehet.
Olivia: Nem várhatunk! Mi van akkor, ha a következő hír Cleo halálát hirdeti majd? Talán akkor is várunk? Cleot már régóta ismerem, és nem fogom cserbenhagyni! (kiszalad)
Ophelia: Belé meg mi ütött?
Carmen: Meghiszem, hogy ennyire aggódik Cleo miatt… de meg kell értenünk, hogy nem lehet elsietni a dolgokat. Curiot jól ismerem… Cleo nem halva kell neki, hanem élve.
Linette: Ez már kezd egyre félelmetesebb lenni. Még a hátamon is feláll a szőr a félelemtől…
Ophelia: Ezzel nem csak te vagy egyedül. Szerintem menjünk és kérjük a fák segítségét. Biztos vagyok benne, hogy sikerül ez az ötletem.
Heléna: Ha te mondod…
Carmen: De azért legyetek ti is óvatosak. Nem szeretném, ha veletek is történne valami.
(nimfák el)