Virágok-völgye.
Carmen jön.
Carmen: El sem tudom képzelni, hogy idáig süllyedtem… A tervem nem veszélytelen, de a lányomért mindent megteszek. Most indulok és megkeresem Cleo-t. És ha közben összefutnék Curio-val… akkor nem kímélem őt. Végzek vele. (átlépi a határt)
Carmen palotája.
Carmen, a nimfák és a tündérek jönnek.
Carmen: Szóval Curio és Cleo frigyre léptek…
Olivia: Ez igazából nem így van, mert Cleo elszökött…
Ophelia: Igen. Azt hiszem, Phoenixszel.
Carmen: Álljunk csak meg egy szóra. Ki az a Phoenix?
Ophelia: Ez egy hosszú történet, de az a lényeg, hogy Cleo szereti őt.
Carmen: Szóval ő is tündér?
Olivia: Igen. Vagyis nem, mert csak félig az. Inkább azt mondanám, hogy olyan, mint Cleo.
Linette: Bocs, ha beleszólók, de ti honnan tudjátok ezeket?
Olivia: Hát…
Heléna: Igen, honnan?
Hermia: Ne kérdezzetek már annyit! Most akarják elmondani.
Olivia: Na szóval… elmentünk Cleo után és…
Hermia, Heléna és Linette: Hogy mi!?
Heléna: Legalább helyes az a Phoenix?
Ophelia: Hogy lehetsz ilyen Heléna! Cleo nem rég vesztette el Lionelt és most…
Olivia: Most szüksége van valakire, aki mellette áll.
Carmen: Az lesz most a helyes, ha én magatokra hagylak. Beszélgessetek csak nyugodtan. (el)
Linette: És azt nem tudjátok véletlenül, hogy hol van Cleo? Most már nekünk is nagyon hiányzik.
Hermia: És az erdő nem nagyon boldogul nélküle.
Olivia: Nem nagyon tudunk mit csinálni, mert sajnos nem tudjuk, hogy most hol van.
Heléna: Akkor várjunk türelemmel és reménykedjünk, hogy szerencsésen előkerül majd. (mind el)
Lumiere fogadója.
Lionel és katona jön.
Morris: Jó reggelt Felség! Mit keres itt, ahol még a madár se jár?
Lionel: Igazából két tündért keresek.
Morris: Tündérek? Itt, az én fogadómban? Az lehetetlen. Itt csakis halandók vigadoznak.
Lionel: Biztos ebben?
Morris: Biztos, uram.
Lionel: Rendben, de addig is elidőznénk itt egy kicsit, ha nem gond.
Morris: Hogyan lenne! Foglaljanak helyet. Mivel szolgálhatok?
Lionel: A legjobbal.
(Cleo és Phoenix jön és leülnek reggelizni)
Morris: Babette! Annak a két úrnak vigyél a legjobb sörünkből.
Babette: Máris megyek.
Parancsoljanak uraim. Ez a legjobb.
Lionel: Maga egyszerűen csodálatos! Hogyhogy ilyen mocskos fogadóban dolgozik? Én ajánlhatnék magának egy jó munkát a palotámban. Például lehetne az ÉN szobalányom. Mit szól hozzá?
Babette: Hát nem is tudom, uram… Nekem itt is jó. Higgye el.
Katona: (odasúgja Babette-nek) Lehet, hogy ön nem tudja, de az én uram nagyon szereti a szép lányokat.
Babette: (katonának) Hát azt meghiszem. (Lionelnek) Majd még meggondolom, de köszönöm. (el)
Lionel: Láttad ezt a szépséget? Egyszerűen csodás! De előbb meg kell találnunk Cleo-t. (felemeli a korsót és koccintanak) Egészségünkre!
Katona: Egészségünkre, uram!
Morris: Jó reggelt!
Cleo: Jó reggelt!
Morris: Hogyan aludtak ma éjjel?
Cleo és Phoenix: (összenéznek) Csodásan.
Morris: Örülök neki, akkor máris hozom a reggelijüket. (el)
Phoenix: Köszönjük. Cleo, tudom, hogy most idiótának fogsz nézni, de az az igazság, hogy Lionel nem halt meg.
Cleo: Hogy micsoda?! Az én Lionelem él? Ezt el se hiszem! És ez biztos?
Phoenix: Ez már biztos. Sajnos.
Cleo: Hogy érted azt, hogy sajnos? Talán nem örülsz neki?
Phoenix: Az igazat megvallva… nem.
Cleo: Hogy lehetsz ilyen?
Morris: A reggelijük.
Cleo: Köszönjük.
Phoenix: Cleo! Lionel nem az, akinek látszik. Lionel ugyanazt akarja elérni, mint az apja, Curio.
Cleo: Bocsáss meg, de nem hiszek neked. De akkor ki halt meg, ha nem Lionel?
Phoenix: Hát Curio.
Cleo: Az lehetetlen, hisz életben van.
Phoenix: Igazából ő… ő Lionel. Emlékszel arra, amikor Lionel azt mondta neked, hogy képes az alakváltoztatásra?
Cleo: Igen.
Phoenix: Ő ezt használta ki.
Cleo: Szóval becsapott. Egész végig hazudott nekem…
Lionel: (Morrishoz) Uram! Akkor mi mennénk! Köszönjük a vendéglátást.
Cleo: (dühösen mondja) Hisz ez Curio, vagyis Lionel. Beszélnem kell vele.
Phoenix: Cleo, ne kockáztass…
Cleo: (feláll) Szóval az egész viszály miattad történt? El sem hiszem, hogy ez lett abból a fiúból, akit mindig is szerettem… Most már tudom mit kell tennem. (odamegy Phoenix-hez és megfogja a kezét)
Lionel: (Phoenix-hez) Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire fogom majd utálni azt, aki egykor megmentette az életemet… Bármit megadtam volna azért, hogy ezt megháláljam. De hogy Cleo-t ellenem fordítottad… ezt már nem tűröm el!
Cleo: Tévedsz, mert ebben nem ő a hibás, hanem te!
Lionel: Ezt viszont én nem hiszem el! Igazából már nem érdekel a sorsotok, mert ez már nem változtat azon, hogy megkaparintsam a birodalmadat. Hahaha! (katona és Lionel el)
Cleo: (Phoenixhez) Igazad volt. Lionel már nem az, mint régen. (Cleo és Phoenix el)
Morris: Ez meg mi volt?
Babette: Nem tudom, de az a lány nem Althea királynője volt?
Morris: Tudtam, hogy valahonnét ismerős nekem. Néhányan azt mondták, hogy csúf egy lány, de én nem vettem észre. Sőt…
Babette: Szerintem megérdemelte, hogy királynő legyen. Nekünk is egy ilyen uralkodó kellene. (mindketten el)
A palotán kívül.
Cleo és Phoenix jön.
Phoenix: Találnunk kell valakit, aki kölcsön ad némi álruhát. Nem maradhatunk ilyen öltözetben, az emberek biztos ránk ismernének.
(közben összefutnak egy koldussal)
Cleo: Nézd csak! Itt egy koldus. Ő biztosan tudna segíteni. Kérjünk tőle ócska rongyokat és adjunk neki pénzt. Biztos örülni fog neki. (odamennek a koldushoz)
Jó napot, uram! Tudna rajtunk segíteni?
Koldus: Én? Hogyan? Hisz magamon is alig tudok segíteni.
Phoenix: Csak néhány ócska rongy kellene, amibe el tudnánk rejtőzni. Természetesen megfizetjük a segítségét. Tényleg elég lenne egy-két rongydarab… kérem, segítsen rajtunk.
Koldus: Na, jó! Segítek rajtatok, csak mert olyan fiatalok vagytok. És nem kell a pénz, tartsátok csak meg. Szükségetek lesz rá.
Cleo: Hát akkor… köszönjük szépen. Remélem, azért majd még találkozunk. (elindulnak; Cleo visszafordul) Elnézést. Nem tudná még azt megmondani, hogy hol találunk egy fogadót?
Koldus: Természetesen. Van itt nem messze egy fogadó, a neve: Lumiere fogadója.
Phoenix: Köszönjük. És még valami… ha véletlenül erre járna a palota ura, akkor kérem, ne szóljon neki, hogy látott minket. Megígéri?
Koldus: Menjetek csak nyugodtan. Bennem bízhattok. (Cleo és Phoenix el)
Út közben: (megered az eső)
Cleo: Azt hiszem, meg fogunk ázni. Nem kellene sietnünk egy kicsit?
Phoenix: Szerintem ráérünk… Van elég időnk, és biztos vagyok benne, hogy Curio nem fog minket ilyen esőben keresni. Gyere…(megfogja Cleo kezét) itt a fogadó! Megtaláltuk.
Cleo: Hála az égnek.
(bemennek a fogadóba)
Morris: Jó estét! Segíthetek valamiben?
Phoenix: Jó estét! Én és a feleségem szeretnénk egy szobát kivenni. Ha persze van még hely.
Morris: Kisasszony, maga olyan ismerős nekem.
Cleo: Bizonyára, hisz sokat bolyongtunk a férjemmel kint az utcán.
Morris: Az lehet. Mindenesetre örülök, hogy találkoztunk. Hát akkor kövessenek. (felmennek a lépcsőn) Ez lenne a szobájuk. Remélem, megfelel.
Phoenix: Hát jobb, mint a semmi. Köszönjük. (fogadós el)
Cleo: Tisztára átáztam… Most jól esne egy kád forrófürdő.
Phoenix: Hát az nekem is. Cleo, kérdezhetek valamit?
Cleo: Csak nyugodtan.
Phoenix: Ami ott a szekrényben történt, azt komolyan gondoltad? Mert én igen, és szeretném, ha ezután együtt lennénk.
Cleo: Ez mind szép és jó, de mi van, ha Curio megöl téged. Én azt nem tudnám elviselni.
Phoenix: Fel a fejjel. Ma hajnalban úgyis kivégeztek volna, de megszöktünk és még itt vagyok.
Cleo: És ezt így mondod? Te egy kicsit sem aggódsz? Hisz még fiatal vagy te is és én is. Előttünk az egész élet.
Phoenix: Én inkább annak örülök, hogy itt vagy velem. (megcsókolja Cleot)
