5.

Trónterem Curio palotájában.
Curio kíséretével és Phoenixszel jön.

Curio: (Phoenixhez) Érzem, hogy hamarosan megkapom mindazt, amire vágytam. Itt a telihold éjszakája, és ha jól tudom, akkor éppen most koronázzák királynővé Carmen leányát, aki most töltötte be a tizenhatodik évét. A tizenhatos szám nálunk nagy varázserővel bír. Érzem, hogy ez a lány nagy erővel rendelkezik vagy fog rendelkezni! Nem számít, az a lényeg, hogy ez az erő egyszer az enyém lesz, a lány pedig a feleségem.
Phoenix: Bocsásson meg Uram, ha közbeszólok, de a lány nem lesz egy kicsit fiatal önhöz?
Curio: Ne beszélj butaságot! Egy házasságban nem számít a kor. Különben is, én vagyok ennek az országnak az ura, és egy király azt tesz, amit akar. Legyen szó akár házasságról. Nem igaz?
Phoenix: Ön tudja, Felség! Királyom, szeretném önt figyelmeztetni, hogy ma van egyben az a nap is, amikor be kell gyűjteni az adót a környéken lakó tündérektől.
Curio: Milyen igazad van! Hozd a palástom és máris indulhatunk!
(Phoenix elmegy a palástért és odaadja a királynak.)
Phoenix: Parancsoljon Uram. A palástja.
Curio: Köszönöm. Katonák utánam! Természetesen te is, Phoenix!
(Curio kíséretével és Phoenix- szel el)

4.

Bálterem, ahol a koronázást és az ünnepélyt tartsák.

Tündérek, koboldok, állatok és más mesebeli lények jönnek.

Carmen és Diana pedig a kíséretével jön.

Carmen: (Dianához) Úrnőm! Muszáj beszélnem önnel! Nem teheti ezt velem…

Diana: Azt teszek, amit akarok. És nem tettem ellened semmi rosszat, hacsak a lányodra nem gondolsz.

Carmen: Igen, éppen ettől félek. Mi lesz, ha Cleo nem jelenik meg az ünnepségen? Akkor ki lesz a trónörökös?

Diana: Hát természetesen én! Mivelhogy a szabályaink szerint az ilyen esetekben egy istennőnek, vagyis nekem kell átvennem a hatalmat. Remélem nincs semmi kifogásod ellene!

Carmen: Természetesen nincs, Úrnőm.

Diana: Helyes!

(Lionel és Cleo jön, Diana meglepődik)

Carmen: Úgy látom, a lányom mégsem hagyja cserben az otthonát...

Cleo: (Lionelhez) Most hogyan tovább? Kérlek, segíts!

Lionel: Szívesen. Szóval szépen odamész édesanyádékhoz és bocsánatot kérsz mindazért, amit elkövettél. És azt is mondd, hogy nem fogsz többé így viselkedni, mivel ez nem illik egy hercegnőhöz. Hát erről lenne szó. Nagyjából ugye érted?

Cleo: Hát persze.(mondja zavartan) Természetesen értem. Hát akkor essünk túl rajta. (odamegy Carmen-ékhez)

Anyám és Diana Úrnő! Szeretnék mindenért bocsánatot kérni. És ígérem, hogy nem fogok többé így viselkedni, mivel ez nem illik egy hercegnőhöz.

Diana: Hát nem is tudom, hogy mit mondjak… Talán csak annyit, hogy nem is hittem volna, hogy ilyen gyorsan fejlődsz. Talán igaza van édesanyádnak és valóban készen állsz arra, hogy te légy az új királynő.

Carmen: Igen. De előbb meg kell tudnod valamit erről a varázslatos éjszakáról. Abban a pillanatban, mihelyst kikerekedik a hold és betöltöd a tizenhatodik életévedet, már nem fogsz emberré változni. És hogy ez miért van? Elmagyarázom. Ez annak az oka, hogy amikor felnősz, akkor az akaratok is –úgymond-, megváltozik és tudod majd irányítani az emberi érzelmeidet. Egyszerűen, csak akkor változol át, amikor te is akarod. Csakis terajtad múlik minden.

Cleo: Már mindent értek. De hisz ez nagyon jó! Ennél jobb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna!

Carmen: Igen, de…

Cleo: Mondani szerettél volna valamit?

Carmen: Nem.

Cleo: Akkor rendben van. Most megyek és elújságolom ezt a jó hírt Lionelnek is. (odamegy Lionelhez)

Diana: (Carmenhoz) Hogy hogy nem említetted neki a veszélyt, ami ezzel jár?

Carmen: El szerettem volna neki mondani, de valahogy nem mertem. Mert ha nem tudja, akkor talán nem is tudja majd használni… és így talán nem kerül majd bajba.

Diana: Értelek. De ugye tudod, hogy Curio addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi a mi birodalmunkat is és a lányod erejét?

Carmen: Igen, de nem akarom bajba sodorni, hisz Cleo sem olyan, hogy maga keresné a bajt. Remélem…

Cleo: (Lionelhez) Képzeld, olyan jó hírem van. Anyám mindent elmondott velem kapcsolatban. Azt mondta, hogy az akaratom –úgymond- meg fog változni és tudni fogom majd irányítani azt, hogy halandó legyek-e vagy tündér. Szóval, csak akkor változok át, amikor csak akarok. Már nem fog számítani az, hogy nappal van vagy éppen telihold. Hát nem fantasztikus? Annyira várom már, hogy tizenhat legyek.

Lionel: Örülök, hogy nem kell majd küszködnöd. De nézd! Kezdődik a telihold éjszakája. Menj és üdvözöld a népedet. Majd én itt megvárlak, és ha úgy adódik, akkor majd később szökünk el.

(Cleo megpuszilja Lionelt és fellép a trónon ülő Carmen mellé)

Carmen: (Cleohoz) Itt az ideje lányom, hogy átvedd a helyem! (feláll) Foglald el hát méltón e trónt. (néphez) Ti pedig mind! Üdvözöljétek az új királynőtöket!(tapsol, vele együtt mindenki ujjong és örül)

3.

Virágok-völgye.
Cleo sírva fut Lionelhez.

Cleo: Mindent hallottam. Gyűlölöm! Érted? Egyszerűen gyűlölöm!
Lionel: Nyugodj meg. Már nincs semmi baj. És mondd el nekem… kit gyűlölsz te annyira?
Cleo: Az anyámat. Hát ki mást?! Te ezt nem értheted. Ezt már nem bírom tovább!
Lionel: Dehogy nem érthetem. Csak mondd el nyugodtan, hogy mi a baj. Akkor biztosan meg fogom érteni.
Cleo: Tudod miről beszélgetett Diána és az anyám, amikor kihallgattam őket? Épp arról, hogy mi nem házasodhatunk össze, mivel mutáns gyermekeket hoznék a világra. És anyám nem szeretné, ha én ez miatt szégyenkeznék… Meg olyanról is beszélgettek, hogy ma estétől én leszek a királynő, meg ilyenek. Tudod mit? Szökjünk el együtt erről az átkozott helyről és akkor már senkit sem fog zavarni az, hogy összeházasodunk!
Lionel: Igazad van, de szerintem az ünnepségen még maradjunk és tettesd azt, hogy semmi bajod azzal, hogy nem jöhetsz hozzám feleségül. Az ünnepség után pedig majd összepakolunk és elmegyünk innen!
Cleo: Rendben van! De hogy tettessem azt, hogy nincs semmi bajom velük? Én nem vagyok valami jó a színészkedésben.
Lionel: Ne aggódj! Majd ezt is megoldjuk! De előbb…(Lionel elővesz egy tündérek által csiszolt csodás kristállyal ékesített gyűrűt és megmutatja Cleonak.)
Cleo: Hát ez gyönyörű!
Lionel: Szóval… leszel a menyasszonyom?
Cleo: Remélem, ez nem kérdés volt.
Lionel: Ezt akkor vehetem igennek?
Cleo: Igen! (megöleli Lionel-t)