12.

Curio szobája.
Cleo és Curio jön.

Lionel: Köszöntelek az új lakosztályodban.
Cleo: Én azt hittem, hogy az a szoba lesz az enyém, ahol átöltöztem.
Lionel: Tévedsz kicsikém… mostantól ez lesz a szobád. Hahaha!
Cleo: De Phoenix azt mondta…
Lionel: Phoenix? Hahaha! Csak azért szolgál még mindig nálam, mert az apja megkért rá. Legszívesebben eltenném láb alól, úgy, mint az apját.
Cleo: Úgy, mint az apját? De hisz Phoenix ezt nem említette nekem…
Lionel: Még jó, hogy nem. Mivel hogy megtiltottam neki. Egy bizonyos dolgot még nem is említettem…
Cleo: Mit?
Lionel: Hát csak azt, hogy aki nem engedelmeskedik nekem, az halál fia! Phoenix ezért nem szólt neked egy szót sem az apja haláláról. Úgyhogy kedvesem, jobban jársz, ha nem ütöd bele az orrocskádat az én dolgaimba, mert még te is úgy végezheted.
Cleo: Igen. Tudom.
Lionel: Hát akkor… én mindjárt jövök, csak még át kell öltöznöm, ehhez a csodás estéhez… mármint ezt úgy értem…
Cleo: Nem kell mondania! Nem vagyok idióta!
(Curio el; kint a nyitott ablak alatt Phoenix és a tündérek Cleot keresik)
Phoenix: (suttogva) Cleo? Ott vagy?
Cleo: Itt vagyok… Ki az? Phoenix te vagy az?
Phoenix: Igen én vagyok.
Mazsola: És mi is itt vagyunk!
Cleo: (kimegy a nyitott tornácra) Annyira örülök nektek! El se tudom mondani mennyire.
Mustármag: Mi is örülünk neked…
Mimóza: hogy épségben vagy.
Cleo: Hát eddig még meg vagyok, de nem tudom mi lesz akkor, ha Curio visszajön…
Phoenix: Ilyenre ne is gondolj! Nem engedem, hogy bármi bajod is legyen.
Cleo: Amúgy ezt a házasság dolgot komolyan gondolja? Mert nem mondanám, hogy annyira összeillenénk.
Phoenix: Sajnos igen, de szerintem csak az erődet szeretné megkaparintani.
Cleo: Az erőmet? Honnan szeded azt, hogy nekem van erőm?
Phoenix: Lionel nem mesélt róla?
Cleo: Hát… lehet, hogy említett róla néhány dolgot, de akkor pont nem figyeltem oda…
Phoenix: Na, mindegy. Nem ez a fontos. Az a lényeg, hogy még azelőtt használnod kell az erődet, mielőtt Curioé lenne. Igazából még ő se tudja, hogy milyen erő van a te birtokodban.
Cleo: Hát ezzel nincs egyedül.
Phoenix: Kérlek, Cleo, próbáld meg! Csak így szabadulhatsz meg Curio fogságából.
Mazsola: Próbáld meg, Cleo!
Cleo: Hát jó! De mit kell tennem?
Phoenix: Keresd meg a lelked legmélyebb pontját, ahol nyugalom van… Sikerül?
Cleo: Azt hiszem, igen… és hogyan tovább?
Phoenix: Máris mondom… na, szóval. Ha megtaláltad, akkor már csak az kell, hogy megkeresd azt, ami elrejtve van. Keresd az erőt, Cleo. Keresd, de ha ez nem sikerül, akkor engedd, hogy ő találjon rád… Tudom, hogy sikerülni fog.
Cleo: Phoenix! Azt hiszem, már érzem…(láthatatlanná válik)
Mustármag: Hová tűnt?
Phoenix: Nem tudom… várjatok csak… Cleo. Most már visszatérhetsz hozzánk.
Cleo: (láthatóvá válik) Na? Milyen voltam?
Phoenix: Egyszerűen nagyszerű!
Cleo: De mégis mi történt?
Mimóza: Hogy mi történt? Láthatatlanná váltál!
Mustármag: Ez annyira tuti! Bármikor megteheted, és akkor oda mész, ahová akarsz. Senki sem fog észrevenni.
Lionel: (visszajön) Cleo! Megjöttem!
Cleo: Gyorsan! Menjetek!
(Phoenix és a tündérek elindulnak. Cleo utána szól Phoenixnek.)
Phoenix! (Phoenix hátrafordul) Szeretlek!
Phoenix: Én is szeretlek! (Phoenix és a tündérek el)
Lionel: Cleo! Hol vagy én egyetlenem? (észreveszi Cleot és ráförmed) Te meg mit keresel ott kint? Válaszolj!
Cleo: Én csak kinyitottam egy kicsit az ablakokat, mert nagyon meleg van itt benn. Maga nem érzi?
Lionel: Most, hogy mondod… mégis érzek valamit. De ugye tudod, hogy hamarosan még melegebb lesz ebben a szobában?
Cleo: Nem, azt hiszem, nem… és nem is akarom!
Lionel: (átöleli Cleo-t) De muszáj lesz, mivel már te vagy a feleségem.
Cleo: (megfordítja Cleo-t) Azt nem mondanám, mivel holnap lesz az esküvő és majd csak azután…
Lionel: Rosszul gondolod édesem! Ugyanis itt nem az a szokás, mint nálatok. (belelöki Cleot az ágyba)