10.

Lumiere fogadója.

Lionel és katona jön.

Morris: Jó reggelt Felség! Mit keres itt, ahol még a madár se jár?

Lionel: Igazából két tündért keresek.

Morris: Tündérek? Itt, az én fogadómban? Az lehetetlen. Itt csakis halandók vigadoznak.

Lionel: Biztos ebben?

Morris: Biztos, uram.

Lionel: Rendben, de addig is elidőznénk itt egy kicsit, ha nem gond.

Morris: Hogyan lenne! Foglaljanak helyet. Mivel szolgálhatok?

Lionel: A legjobbal.

(Cleo és Phoenix jön és leülnek reggelizni)

Morris: Babette! Annak a két úrnak vigyél a legjobb sörünkből.

Babette: Máris megyek.

Parancsoljanak uraim. Ez a legjobb.

Lionel: Maga egyszerűen csodálatos! Hogyhogy ilyen mocskos fogadóban dolgozik? Én ajánlhatnék magának egy jó munkát a palotámban. Például lehetne az ÉN szobalányom. Mit szól hozzá?

Babette: Hát nem is tudom, uram… Nekem itt is jó. Higgye el.

Katona: (odasúgja Babette-nek) Lehet, hogy ön nem tudja, de az én uram nagyon szereti a szép lányokat.

Babette: (katonának) Hát azt meghiszem. (Lionelnek) Majd még meggondolom, de köszönöm. (el)

Lionel: Láttad ezt a szépséget? Egyszerűen csodás! De előbb meg kell találnunk Cleo-t. (felemeli a korsót és koccintanak) Egészségünkre!

Katona: Egészségünkre, uram!

Morris: Jó reggelt!

Cleo: Jó reggelt!

Morris: Hogyan aludtak ma éjjel?

Cleo és Phoenix: (összenéznek) Csodásan.

Morris: Örülök neki, akkor máris hozom a reggelijüket. (el)

Phoenix: Köszönjük. Cleo, tudom, hogy most idiótának fogsz nézni, de az az igazság, hogy Lionel nem halt meg.

Cleo: Hogy micsoda?! Az én Lionelem él? Ezt el se hiszem! És ez biztos?

Phoenix: Ez már biztos. Sajnos.

Cleo: Hogy érted azt, hogy sajnos? Talán nem örülsz neki?

Phoenix: Az igazat megvallva… nem.

Cleo: Hogy lehetsz ilyen?

Morris: A reggelijük.

Cleo: Köszönjük.

Phoenix: Cleo! Lionel nem az, akinek látszik. Lionel ugyanazt akarja elérni, mint az apja, Curio.

Cleo: Bocsáss meg, de nem hiszek neked. De akkor ki halt meg, ha nem Lionel?

Phoenix: Hát Curio.

Cleo: Az lehetetlen, hisz életben van.

Phoenix: Igazából ő… ő Lionel. Emlékszel arra, amikor Lionel azt mondta neked, hogy képes az alakváltoztatásra?

Cleo: Igen.

Phoenix: Ő ezt használta ki.

Cleo: Szóval becsapott. Egész végig hazudott nekem…

Lionel: (Morrishoz) Uram! Akkor mi mennénk! Köszönjük a vendéglátást.

Cleo: (dühösen mondja) Hisz ez Curio, vagyis Lionel. Beszélnem kell vele.

Phoenix: Cleo, ne kockáztass…

Cleo: (feláll) Szóval az egész viszály miattad történt? El sem hiszem, hogy ez lett abból a fiúból, akit mindig is szerettem… Most már tudom mit kell tennem. (odamegy Phoenix-hez és megfogja a kezét)

Lionel: (Phoenix-hez) Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire fogom majd utálni azt, aki egykor megmentette az életemet… Bármit megadtam volna azért, hogy ezt megháláljam. De hogy Cleo-t ellenem fordítottad… ezt már nem tűröm el!

Cleo: Tévedsz, mert ebben nem ő a hibás, hanem te!

Lionel: Ezt viszont én nem hiszem el! Igazából már nem érdekel a sorsotok, mert ez már nem változtat azon, hogy megkaparintsam a birodalmadat. Hahaha! (katona és Lionel el)

Cleo: (Phoenixhez) Igazad volt. Lionel már nem az, mint régen. (Cleo és Phoenix el)

Morris: Ez meg mi volt?

Babette: Nem tudom, de az a lány nem Althea királynője volt?

Morris: Tudtam, hogy valahonnét ismerős nekem. Néhányan azt mondták, hogy csúf egy lány, de én nem vettem észre. Sőt…

Babette: Szerintem megérdemelte, hogy királynő legyen. Nekünk is egy ilyen uralkodó kellene. (mindketten el)