4.

Curio palotájának a folyosója.

Cleo és Lucinda jön, Phoenix pedig Lionellel várakozik.

Lionel: Hát itt van az én csodás arám. Mit szólsz hozzá Phoenix?

Phoenix: Igazán gyönyörű, Uram.

(Cleo rámosolyog Phoenixre, de Phoenix azonban elfordítja a fejét.)

Lucinda: Hát akkor én mennék is. Uram, asszonyom, Phoenix. (el)

Cleo: (Curiohoz) Uram, édesanyám még nem érkezett meg?

Lionel: Tudtommal még nem. A vendégek kint várakoznak a pavilonnál.

Phoenix, szeretném, ha te lennél a tanúnk.

Phoenix: Természetesen. Ahogy gondolja uram. Ez számomra megtiszteltetés.

Lionel: Hát jó. Hamarosan visszajövök, de most el kell mennem. Megnézem, hogy minden rendben van-e. Sosem lehet tudni, hogy mit tesznek a vendégek, amíg nem vagyok jelen. Phoenix, kérlek, vigyázz addig az én Cleomra.

Phoenix: Ne aggódjon uram. (Lionel el)

(Phoenix és Cleo szótlanul nézik egymást, de végül Phoenix megszólal.)

Phoenix: Itt a nagy alkalom… biztos nagyon örülsz neki.

Cleo: Nem annyira, mint neked.

Phoenix: Cleo… az istenért! Már megmondtam, hogy kiszállok az életedből és hogy légy boldog Curioval.

Cleo: De én nem vele akarok boldog lenni, hanem veled! Ezt olyan nehéz megérteni?

Phoenix: (szomorúan mondja) Hogy végleg elfelejtsük egymást, az esküvő után elmondom Curionak, hogy nem szeretnék a palotájában szolgálni… és persze azt is, hogy legyetek nagyon boldogok. (Elindul, Cleo megfogja a kezét. Mindketten szomorúan néznek egymásra.)

Cleo: Én nem szeretnélek elfelejteni sohasem. (megcsókolják egymást)

(Mazsola, Mimóza, Mustármag, Olivia és Ophelia jönnek)

Mimóza: Egy utolsó búcsúcsók?

Phoenix:(tündérekhez) Azt hittem, hogy már sosem értek ide.

Mimóza: Már én is azt hittem. (Cleohoz) Amúgy hoztunk neked valamit vagy inkább valakiket nászajándékként.

Cleo: (meglepődik) Ophelia, Olivia? Hát ti meg hogy kerültetek ide? (odaszalad hozzájuk)

Olivia: Igazából már nagyon hiányoltunk.

Cleo: És a többiek?

Ophelia: A többiek… hát ők nem tudnak róla, hogy mi eljöttünk hozzád, de biztosan ők is eljöttek Carmennal az esküvőre.

Olivia: Nagyon sajnáljuk, ami veled történt.

Cleo: Higgyétek el, ez a legborzalmasabb dolog, ami eddig történt velem.

Ophelia: Cleo, kérdezhetnék valamit? Az előbb, amikor bejöttünk… Phoenix- szel csókolóztál. Ez hogy lehet? Ti már régebb óta ismeritek egymást?

Phoenix: (Cleohoz) Hagyd. Ezt majd én megmagyarázom… Az egész ott kezdődött, amikor Curio elfogadta a tündéreket és Cleo-t és engem bízott meg azzal, hogy őrizzem a cellájukat. Ezek után el kellett kísérnem Cleo-t egy szobába, ahol átöltözhetett és…

(Lucinda jön)

Lucinda: (Cleohoz) Asszonyom! Indulnunk kellene az esküvőre.

Cleo: (szomorúan) Igen… persze.

Phoenix: Én megyek és szólok Curionak. (mindenki el)