13.

Erdei tisztás.

Lionel és katona jön.

Lionel: Tudod, néha már nagyon szeretném, hogy vége legyen ennek az egész színjátéknak. Ezt már nem bírom tovább. Most ezek miatt még Cleo-t is elvesztettem.

Katona: De uram! Maga a nagy Curio a fia. Ne legyen ennyire maga alatt. Mindennek eljön majd a maga ideje.

Lionel: Remélem is. Az az igazság, hogy már nehezen viselem ezt a szerepet. Nehéz Curioként irányítani ezt a birodalmat, de másoknak azt kell látniuk, hogy Curio él és virul… (Carmen jön)

(Carmen-hoz) Nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem Althea volt királynőjét?

Carmen: Figyelmeztetlek Curio… Jól válogasd meg a szavaid, mert a végén még nagyon megbánod! Most pedig megbosszulom azt, amit a lányommal és a birodalmammal tettél.

Lionel: Csak nem háborúzni akarsz?

Carmen: De, bizony! Te kényszerítettél rá. A seregem már készen áll a harcra.

Lionel: (gúnyosan mondja) A sereged? Miféle sereged?

(Különféle árnyak jönnek elő a fák rejtekeiből.)

Lionel: Hát így állunk! Akkor az én seregem is készen áll! (Katonák, gonosz tündérek, vadállatok jönnek és odaállnak Lionel mellé, majd elkezdenek harcolni.)

(Cleo és Phoenix jön.)

Cleo: Mi ez a nagy hangzavar?

Phoenix: Azt hiszem, az erdő tisztása felől jön.

Cleo: Olyan, mintha valaki háborúzna. Kérlek, siessünk. A legrosszabbtól tartok. (mindketten el)

Lionel: Hát így állunk! Akkor az én seregem is készen áll! (Katonák, gonosz tündérek, vadállatok jönnek és odaállnak Lionel mellé, majd elkezdenek harcolni.)

(Cleo és Phoenix jön.)

Cleo: Mi ez a nagy hangzavar?

Phoenix: Azt hiszem, az erdő tisztása felől jön.

Cleo: Olyan, mintha valaki háborúzna. Kérlek, siessünk. A legrosszabbtól tartok. (mindketten el)