2.

Curio szobája.

Cleo felébred.

Cleo: (felébred és elkezd sírni) Szóval ez lenne a végzetem, amit már régóta várok? Lionel is meghalt és már nem maradt senkim… miket beszélek? (abbahagyja a sírást) … hisz itt van nekem Phoenix. Már csak ő az egyetlen menedékem…

Curio nem fog elvenni egy könnyen, de ha erre vágyik, akkor hát legyen. De egyszer meg fog fizetni mindenért…

(Lionel visszajön a szobába)

Lionel: (gúnyosan mondja) Hogy érzed magad drága hercegnőm ez után a csodás nászéjszaka után? Csak nem sírtál?

Cleo: Semmi köze hozzá!

Lionel: De igenis van, ugyanis ma lesz az esküvőnk és lehet, hogy még Carment is meghívjuk erre az ünnepségre…

Cleo: Ne! Kérem, ne hívja el. Belehalna, ha látná, hogy magához megyek feleségül. Amúgy is öreg már, miért kínozná még ezzel az eseménnyel is?

Lionel: Azt én döntöm el, hogy mi lesz! Készülj! Hamarosan kezdődik a várva várt esküvő. Hahaha! Phoenix! Hol a fenében vagy? (Phoenix bejön) A feleségem legyen kész egy óra múlva.

Phoenix: Igen is uram! (Lionel kimegy)

Cleo: (kiszáll az ágyból és átöleli Phoenixet) Úgy hiányoztál. (megcsókolja)

Phoenix: Remélem jól vagy, ha valamit is ártott neked ez a gazember, akkor én megölöm. Ugye nem történt köztetek semmi sem?

(Cleo szomorúan néz Phoenixre.)

(dühösen mondja) Akkor már értem… nem is tudom, miért akarlak annyira megvédeni tőle! Na és milyen volt a nászéjszaka? Biztosan csodálatos! (elindul az ajtó felé)

Cleo: (megfogja Phoenix kezét) Phoenix! Kérlek, várj! Nem úgy volt, ahogyan te gondolod. (letérdel Phoenix elé és elkezd sírni) Bocsáss meg! Igazából én nem akartam, Curio kényszerített rá. Azt hittem, ha engedek neki, akkor jobb lesz, de tévedtem.

Phoenix: (felsegíti Cleot) Egyszóval Curio… Mocskos gazember! Hogy tehette ezt veled? Most megyek és megölöm!

Cleo: Ne! Ezzel nem oldasz meg semmit. De addig is titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat.

Phoenix: És mégis ezt hogy képzeled? Így nem élhetünk életünk végéig. Más megoldást kell keresnünk.

Cleo: Sajnos nincs más. Nem mutatkozhatunk nyilvánosa, főleg nem Curio előtt. Félek, hogy meg is ölne téged…

Phoenix: Akkor hát el kell fogadnunk… légy boldog Curioval.

Cleo: Ezt meg hogy érted?

Phoenix: Lucinda! (egy szolgálólány bejön)

Lucinda: Parancsol, uram?

Phoenix: Igen. Szeretném, ha a hercegnő egy órán belül elkészülne a menyegzőre.

Lucinda: Meglesz uram.

Phoenix: Köszönöm. (kimegy az ajtón)

Lucinda: Jöjjön kisasszony, jöjjön!

(Lucinda és Cleo átmennek egy másik szobába)