4.

Bálterem, ahol a koronázást és az ünnepélyt tartsák.

Tündérek, koboldok, állatok és más mesebeli lények jönnek.

Carmen és Diana pedig a kíséretével jön.

Carmen: (Dianához) Úrnőm! Muszáj beszélnem önnel! Nem teheti ezt velem…

Diana: Azt teszek, amit akarok. És nem tettem ellened semmi rosszat, hacsak a lányodra nem gondolsz.

Carmen: Igen, éppen ettől félek. Mi lesz, ha Cleo nem jelenik meg az ünnepségen? Akkor ki lesz a trónörökös?

Diana: Hát természetesen én! Mivelhogy a szabályaink szerint az ilyen esetekben egy istennőnek, vagyis nekem kell átvennem a hatalmat. Remélem nincs semmi kifogásod ellene!

Carmen: Természetesen nincs, Úrnőm.

Diana: Helyes!

(Lionel és Cleo jön, Diana meglepődik)

Carmen: Úgy látom, a lányom mégsem hagyja cserben az otthonát...

Cleo: (Lionelhez) Most hogyan tovább? Kérlek, segíts!

Lionel: Szívesen. Szóval szépen odamész édesanyádékhoz és bocsánatot kérsz mindazért, amit elkövettél. És azt is mondd, hogy nem fogsz többé így viselkedni, mivel ez nem illik egy hercegnőhöz. Hát erről lenne szó. Nagyjából ugye érted?

Cleo: Hát persze.(mondja zavartan) Természetesen értem. Hát akkor essünk túl rajta. (odamegy Carmen-ékhez)

Anyám és Diana Úrnő! Szeretnék mindenért bocsánatot kérni. És ígérem, hogy nem fogok többé így viselkedni, mivel ez nem illik egy hercegnőhöz.

Diana: Hát nem is tudom, hogy mit mondjak… Talán csak annyit, hogy nem is hittem volna, hogy ilyen gyorsan fejlődsz. Talán igaza van édesanyádnak és valóban készen állsz arra, hogy te légy az új királynő.

Carmen: Igen. De előbb meg kell tudnod valamit erről a varázslatos éjszakáról. Abban a pillanatban, mihelyst kikerekedik a hold és betöltöd a tizenhatodik életévedet, már nem fogsz emberré változni. És hogy ez miért van? Elmagyarázom. Ez annak az oka, hogy amikor felnősz, akkor az akaratok is –úgymond-, megváltozik és tudod majd irányítani az emberi érzelmeidet. Egyszerűen, csak akkor változol át, amikor te is akarod. Csakis terajtad múlik minden.

Cleo: Már mindent értek. De hisz ez nagyon jó! Ennél jobb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna!

Carmen: Igen, de…

Cleo: Mondani szerettél volna valamit?

Carmen: Nem.

Cleo: Akkor rendben van. Most megyek és elújságolom ezt a jó hírt Lionelnek is. (odamegy Lionelhez)

Diana: (Carmenhoz) Hogy hogy nem említetted neki a veszélyt, ami ezzel jár?

Carmen: El szerettem volna neki mondani, de valahogy nem mertem. Mert ha nem tudja, akkor talán nem is tudja majd használni… és így talán nem kerül majd bajba.

Diana: Értelek. De ugye tudod, hogy Curio addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi a mi birodalmunkat is és a lányod erejét?

Carmen: Igen, de nem akarom bajba sodorni, hisz Cleo sem olyan, hogy maga keresné a bajt. Remélem…

Cleo: (Lionelhez) Képzeld, olyan jó hírem van. Anyám mindent elmondott velem kapcsolatban. Azt mondta, hogy az akaratom –úgymond- meg fog változni és tudni fogom majd irányítani azt, hogy halandó legyek-e vagy tündér. Szóval, csak akkor változok át, amikor csak akarok. Már nem fog számítani az, hogy nappal van vagy éppen telihold. Hát nem fantasztikus? Annyira várom már, hogy tizenhat legyek.

Lionel: Örülök, hogy nem kell majd küszködnöd. De nézd! Kezdődik a telihold éjszakája. Menj és üdvözöld a népedet. Majd én itt megvárlak, és ha úgy adódik, akkor majd később szökünk el.

(Cleo megpuszilja Lionelt és fellép a trónon ülő Carmen mellé)

Carmen: (Cleohoz) Itt az ideje lányom, hogy átvedd a helyem! (feláll) Foglald el hát méltón e trónt. (néphez) Ti pedig mind! Üdvözöljétek az új királynőtöket!(tapsol, vele együtt mindenki ujjong és örül)