2.

Terem Carmen palotájában.
Carmen és Diana jön, vitatkoznak.

Diana: Hát rendben… Legyen, ahogy te akarod, de remélem, tudod, hogy a lányod nem mehet hozzá holmi szafírhoz! Ezt teljességgel ellenzem!
(közben Cleo hallgatózik, Carmen és Diana tovább vitatkoznak)
Carmen: De én nem mondhatok nemet a lányomnak! Te ezt nem értheted! A lányom most az egyszer az életében szerelmes és épp most tagadnám meg tőle ezt az érzést, hisz már felnőtt és azt tesz, amit akar!
Cleo: (gondolja) Vajon miért tegezik egymást, hisz a szemünk előtt anyám nem tegezte le az Úrnőnket. Komolyan mondom, ezt már nem nagyon értem.
Diana: Gondolj bele! Milyen gyermekei lennének Cleonak egy szafírtól! Ez felháborító!
Carmen: Talán igazad van. Nem kellene megengednem neki, hisz ma estétől ő lesz az új királynő és nem szeretném, ha szégyenkezne Lionel miatt!
Cleo: (közbeszól) Ez nem igaz! Eszembe se jutna olyan dolog, hogy én Lionel miatt szégyenkezzek! Tudd meg anyám, hogy én nagyon szeretem őt! (sírva és idegesen mondja ezt)
Carmen: (odamegy Cleohoz és megöleli őt) Jaj, kislányom! Egyetlen reményem! Én nem úgy értette, de…
Cleo: Ne mondd ezt! Legalább most ne hazudj a szemembe! Tudom, miben sántikáltok…
Diana: Hogy beszélhetsz vissza így édesanyádnak és főleg nekem! Szemtelen kölyke! Majd én megtanítom neked a jó modort! (odamegy Cleohoz és megüti, Cleo elrohan) (Carmenhoz) Látod mi lett a te szófogadó kislánykádból! Egy átok! És még őt akarod kinevezni utódodnak a trónra!
Carmen: De én csak…
Diana: Egy szót se többet! Veled végeztem!
(Diana el)
Carmen: Jaj, édes Cleo-m! Remélem nem haragudtál meg rám…
(Carmen el)