Katona: Na, Phoenix! Ideje lenne már előbújnod a rejtekhelyedről… Irány az akasztófa! Phoenix! Hát ez meg hová tűnt? Hogy az a… (szól Lionelnek) Uram! Azt hiszem, Phoenix eltűnt! (Lionel jön)
Lionel: Hogy micsoda! Ki engedte el? És Cleo? Azonnal nézz utána! (katona el) Rossz előérzeteim vannak. Szerintem ezek elszöktek… Most már nincs mese, meg kell ölnöm Phoenixet, mielőtt még telebeszélné Cleo fejét hülyeségekkel. (katona visszajön)
Eltűnt igaz?
Katona: Sajnos igen, uram. Lucinda azt mondta…
Lionel: A fene abba a szobalányba! Azonnal meg kell keresnünk! Gyere velem! (mindketten el)
Lionel: Idefigyelj! Most valami nagyon fontosat mondok neked és figyelmeztetlek, ha nem fogadod meg a tanácsomat, akkor véged! Érted! Na, szóval… csak annyit akarok mondani, hogy Cleo az én feleségem, és ha egy újjal is hozzá mersz nyúlni, akkor nem állok jót magamért! Én előre figyelmeztetlek, de amúgy kár volt, mert ugyanis holnap hajnalban kivégeztetlek! Hahaha! Sajnálatos módon nem vehetsz rész a csodálatos menyegzőmön!
Phoenix: Hogy lehetsz ilyen vérszomjas lény. Ez egy tündérhez nem méltó! Én mindig testvéremnek tekintettelek. Most meg…
Lionel: Ne beszélj annyit, mert még a végén nem lesz erőd az akasztófához sétálni… (elindul kifelé) Amúgy a kivégzésen nincs utolsó kívánság. Hahaha! (el)
Phoenix: Azt majd még meglátjuk. Ó, Cleo… Vajon most hol lehetsz? (megjelenik Cleo, de Phoenix még nem veszi észre) Lehet, hogy igazad volt azzal kapcsolatban, hogy nem kellet volna egymásba szeretnünk. (észreveszi Cleo-t)
Cleo: Miért beszélsz ilyeneket? Most már tudom jól, hogy nem kellett volna elengednem téged, csakis Curio kedvéért.
Phoenix: Nem mondom, hogy te vagy a hibás…
Cleo: Erről inkább ne beszéljünk többet. Segítek kioldozni a láncokat. (leveszi a láncokat Phoenix kezéről) Gyere velem! Itt már nincs keresnivalónk… (kibújnak a várbörtön ablakán)
Már mindenki a házaspárt várja, de jön egy katona és hozza Lionel parancsát.
Katona2: (a vendégekhez) Curio nagyúr azt parancsolta nekem, hogy halasszam el az esküvőt… mert fontos dolga akadt.
Cleo: (csodálkozva; katonához) És mi lehet fontosabb Curionak nálam?
Katona2: Sajnálom, de ezt nem mondhatom el. Hadi titok. Az esküvőt holnapra halasztjuk. (el)
Cleo: (odamegy nimfákhoz) Ophelia, Olivia! Nekem nem tetszik ez a dolog. Hol van Phoenix?
Olivia: Nem látom. És te látod valahol, Ophelia?
Ophelia: Nem, nem látom.
Cleo: És mi van, ha ő az a hadi titok? Meg kell keresnem. Ez nem történhet meg újra velem… (láthatatlanná válik)
Olivia: Ez meg hová tűnt? És mi nem történhet meg vele újra?
Ophelia: Te ezt tényleg nem érted? Cleo újra szerelmes… méghozzá Phoenixbe.
Olivia: (csodálkozik) Ez tényleg igaz… azt hiszem valami kiesett, pedig még Phoenix is említette. Menjünk Cleo után, mielőtt még hülyeséget csinálna. (mindketten el)
Katona1: De én ezt nem értem, maga most azt akarja, hogy az esküvő után… (közben Phoenix megérkezik és kihallgatja őket)
Lionel: Dehogyis az esküvő után! Maga idióta! Majd akkor, amikor az oltár előtt állok Cleoval… és akkor majd mindenki megtudja, hogy (visszaváltozik Lionellé) Lionel él. Hahaha!
Phoenix: Lionel?
Lionel: (újra felveszi Curio alakját) Ez meg mi volt? Azonnal nézz utána!
Katona1: Igenis uram!
(Phoenix elfut és a katona utána rohan, közben visszaszól Curionak)
Ez azt hiszem Phoenix volt!
Lionel: (elgondolkozik) Nocsak, a kis Phoenix… nem gondoltam volna, hogy még találkozunk. Hahaha! Katona!
Katona2: (bejön) Igen, Uram!
Lionel: Szóljon a vendégeknek, hogy az esküvőt holnapra halasztjuk. Fontos dolgom akadt… (mindenki el)
Cleo és Lucinda jön, Phoenix pedig Lionellel várakozik.
Lionel: Hát itt van az én csodás arám. Mit szólsz hozzá Phoenix?
Phoenix: Igazán gyönyörű, Uram.
(Cleo rámosolyog Phoenixre, de Phoenix azonban elfordítja a fejét.)
Lucinda: Hát akkor én mennék is. Uram, asszonyom, Phoenix. (el)
Cleo: (Curiohoz) Uram, édesanyám még nem érkezett meg?
Lionel: Tudtommal még nem. A vendégek kint várakoznak a pavilonnál.
Phoenix, szeretném, ha te lennél a tanúnk.
Phoenix: Természetesen. Ahogy gondolja uram. Ez számomra megtiszteltetés.
Lionel: Hát jó. Hamarosan visszajövök, de most el kell mennem. Megnézem, hogy minden rendben van-e. Sosem lehet tudni, hogy mit tesznek a vendégek, amíg nem vagyok jelen.Phoenix, kérlek, vigyázz addig az én Cleomra.
Phoenix: Ne aggódjon uram.(Lionel el)
(Phoenix és Cleo szótlanul nézik egymást, de végül Phoenix megszólal.)
Phoenix: Itt a nagy alkalom… biztos nagyon örülsz neki.
Cleo: Nem annyira, mint neked.
Phoenix: Cleo… az istenért! Már megmondtam, hogy kiszállok az életedből és hogy légy boldog Curioval.
Cleo: De én nem vele akarok boldog lenni, hanem veled! Ezt olyan nehéz megérteni?
Phoenix: (szomorúan mondja) Hogy végleg elfelejtsük egymást, az esküvő után elmondom Curionak, hogy nem szeretnék a palotájában szolgálni… és persze azt is, hogy legyetek nagyon boldogok. (Elindul, Cleo megfogja a kezét. Mindketten szomorúan néznek egymásra.)
Cleo: Én nem szeretnélek elfelejteni sohasem. (megcsókolják egymást)
(Mazsola, Mimóza, Mustármag, Olivia és Ophelia jönnek)
Mimóza: Egy utolsó búcsúcsók?
Phoenix:(tündérekhez) Azt hittem, hogy már sosem értek ide.
Mimóza: Már én is azt hittem. (Cleohoz) Amúgy hoztunk neked valamit vagy inkább valakiket nászajándékként.
Cleo: (meglepődik) Ophelia, Olivia? Hát ti meg hogy kerültetek ide? (odaszalad hozzájuk)
Olivia: Igazából már nagyon hiányoltunk.
Cleo: És a többiek?
Ophelia: A többiek… hát ők nem tudnak róla, hogy mi eljöttünk hozzád, de biztosan ők is eljöttek Carmennal az esküvőre.
Olivia: Nagyon sajnáljuk, ami veled történt.
Cleo: Higgyétek el, ez a legborzalmasabb dolog, ami eddig történt velem.
Ophelia: Cleo, kérdezhetnék valamit? Az előbb, amikor bejöttünk… Phoenix- szel csókolóztál. Ez hogy lehet? Ti már régebb óta ismeritek egymást?
Phoenix: (Cleohoz) Hagyd. Ezt majd én megmagyarázom… Az egész ott kezdődött, amikor Curio elfogadta a tündéreket és Cleo-t és engem bízott meg azzal, hogy őrizzem a cellájukat. Ezek után el kellett kísérnem Cleo-t egy szobába, ahol átöltözhetett és…
(Lucinda jön)
Lucinda: (Cleohoz) Asszonyom! Indulnunk kellene az esküvőre.
Cleo: (szomorúan) Igen… persze.
Phoenix: Én megyek és szólok Curionak. (mindenki el)
Carmen: Ez meg mit jelentsen? Hogy képzeli Curio, hogy elveszi az én lányomat? Mikor jött ez az üzenet?
Apród: Épp ma találtunk rá a palota bejárata előtt.
Carmen: Maga szerint el kéne mennem az esküvőre? Hisz Cleo el sem akarja venni! Ez mind az én hibám… (Diana jön)
Diana: Itt meg mi történt? Carmen, mi a baj?
Carmen: Ez a levél most érkezett. Cleo és Curio ma egybe fognak kelni.
Diana: Ma? Ez meg hogy lehet? Egy esküvő? Ezt már végleg nem értem. És Cleo mit szólt ehhez?
Carmen: Cleo… Cleo nem volt itt a palotában. Azóta nem hallottunk felőle, amióta elszöktek Lionellel. És most itt ez a levél… csak ennyit tudunk róla.
Diana: Szolga! Elmehet. (apród el)
(Carmenhoz) Tudom, hogy fáj neked ez a dolog, de el kell menned az esküvőre. Lehet, hogy Curio ennyi év háborúskodás után így akar kibékülni veled és az országoddal.
Carmen: Hát azt nem hinném. Ismerem elég jól Curiot. Ezt az alkalmat nem békítésre szánja. Hanem valami másra.
Diana: Ezt nem értem. Szolga!
Szolga: Igen is Úrnőm?
Diána: Mondja csak, hány óra van?
Szolga: Pontosan három, Úrnőm.
Diana: Akkor hát siessünk Carmen. Hamarosan kezdődik a lányod esküvője.
Cleo: (felébred és elkezd sírni) Szóval ez lenne a végzetem, amit már régóta várok? Lionel is meghalt és már nem maradt senkim… miket beszélek? (abbahagyja a sírást) … hisz itt van nekem Phoenix. Már csak ő az egyetlen menedékem…
Curio nem fog elvenni egy könnyen, de ha erre vágyik, akkor hát legyen. De egyszer meg fog fizetni mindenért…
(Lionel visszajön a szobába)
Lionel: (gúnyosan mondja) Hogy érzed magad drága hercegnőm ez után a csodás nászéjszaka után? Csak nem sírtál?
Cleo: Semmi köze hozzá!
Lionel: De igenis van, ugyanis ma lesz az esküvőnk és lehet, hogy még Carment is meghívjuk erre az ünnepségre…
Cleo: Ne! Kérem, ne hívja el. Belehalna, ha látná, hogy magához megyek feleségül. Amúgy is öreg már, miért kínozná még ezzel az eseménnyel is?
Lionel: Azt én döntöm el, hogy mi lesz! Készülj! Hamarosan kezdődik a várva várt esküvő. Hahaha!Phoenix! Hol a fenében vagy?(Phoenix bejön) A feleségem legyen kész egy óra múlva.
Phoenix: Igen is uram! (Lionel kimegy)
Cleo: (kiszáll az ágyból és átöleli Phoenixet) Úgy hiányoztál. (megcsókolja)
Phoenix: Remélem jól vagy, ha valamit is ártott neked ez a gazember, akkor én megölöm. Ugye nem történt köztetek semmi sem?
(Cleo szomorúan néz Phoenixre.)
(dühösen mondja) Akkor már értem… nem is tudom, miért akarlak annyira megvédeni tőle! Na és milyen volt a nászéjszaka? Biztosan csodálatos! (elindul az ajtó felé)
Cleo: (megfogja Phoenix kezét) Phoenix! Kérlek, várj! Nem úgy volt, ahogyan te gondolod. (letérdel Phoenix elé és elkezd sírni) Bocsáss meg! Igazából én nem akartam, Curio kényszerített rá. Azt hittem, ha engedek neki, akkor jobb lesz, de tévedtem.
Phoenix: (felsegíti Cleot) Egyszóval Curio… Mocskos gazember! Hogy tehette ezt veled?Most megyek és megölöm!
Cleo: Ne! Ezzel nem oldasz meg semmit. De addig is titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat.
Phoenix: És mégis ezt hogy képzeled? Így nem élhetünk életünk végéig. Más megoldást kell keresnünk.
Cleo: Sajnos nincs más. Nem mutatkozhatunk nyilvánosa, főleg nem Curio előtt. Félek, hogy meg is ölne téged…
Phoenix: Akkor hát el kell fogadnunk… légy boldog Curioval.
Cleo: Ezt meg hogy érted?
Phoenix: Lucinda!(egy szolgálólány bejön)
Lucinda: Parancsol, uram?
Phoenix: Igen. Szeretném, ha a hercegnő egy órán belül elkészülne a menyegzőre.
